Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból

VEGYESEK.

221

A közgyűlést Prohászka Ottokár püspök a következő magasröptű beszéddel nyitotta meg :

Mélyen t. közgyűlés ! Ezt az ülést nemcsak philosophia! problémáknak szenteljük, hanem inkább ünnepszámba vesz- szíik, amelyen kifejezést adunk tiszteletünknek, hálánknak, örömünknek ; tiszteletünknek sz. Tamás, ezen vezető szel- lem iránt, aki, mint a nap az égen in aevum, épen úgy ő a szellem világában folyton, századokon át kisugározza a léleknek, a szellemnek, az isteni fénynek az energiáját ; hálánknak ezen vezető szellem iránt, mert hiszen mi mind- nyáján tőle részesülünk isteni fölséges kincsekben, amit ő annyira hangoztat, hogy bonum est diffusivum sui, sehol sem érvényesül úgy, mint épen abban a régióban, amely- nek ő a geniusa, abban a szellemi világban, ahol sugárzik az energia, anélkül, hogy fogyjon, sőt annál intensivebben, minét többet sugároz ki. Örülünk ennek a kapcsolatnak és büszkék vagyunk erre a kapcsolatunkra és ha valamire még ezentúl is iparkodni, és pedig jobban és lelkesebben iparkodni akarunk, az nem egyéb, minthogy fiainak, hívei- nek még inkább bizonyuljunk. Azonban, mélyen t. köz- gyűlés, ez a kapcsolat nagy kötelességeket is ró ránk és ezen kötelességeknek az elseje, hogy mi önmagunkban öntudatra hozzuk azokat a nagy értékeket és kincseket, amelyek sz.' Tamás műveiben el vannak rejtve, mert hiszen a modern világ előtt ezen kódexek lapjai tele vannak szórva symbolumokkal, hieroglyphekkel, melyeket ő nem ért, hanem a modern thomisták agyában kell ezeknek a symbolumok- nak értelembe öltözködni. És mi dolgozunk évről-évre nagyobb sikerrel és iparkodunk tért hódítani, nem a magunk, hanem sz. Tamás igazainak számára. Minél jobban hoz- zuk öntudatra, hogy mi van abban a Secunda Secundae- bán, hogy az a legfölségesebb és utolérhetetlen erény tan, annál jobban fog az az aszkézis is, amely édeskés művek- ben compromittálva van, a szívekben tért foglalni. Ha öntudatra hozzuk azt, hogy sz. Tamás milyen fényesen adott kifejezést a keresztény felfogásnak a szabad akarat- ról, az emberi vágyótehetségről stb., annál győztesebben