Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Schütz Antal: Az anyag mivoltáról
־״ ־־ skolasztikus metafizikus jobban látta, hogy ezen alaptétel : a kiterjedés nem tartozik az anyag lényegéhez, az aristo- telesi természetbölcseletnek másik alaptételével, a folytonos térkitöltéssel, bajosan egyeztethető össze, s nem mer mellette az észből érvelni.1 Ám akkor a folytonosság alapján nem lehet az összenyomhatóságot sem magyarázni, mert amaz alaptételből foly s sorsában osztozik. Különben Nys, ki a magyarázatot megkísérli, a térfogat változtathatóságát nem tudja máskép elfogadhatóvá tenni, mint azzal, hogy rámutat a többi összes fizikai és kémiai tulajdonságok változékony- ságára. Ám összes példái azon tulajdonságok körében marad- nak, melyeket állapotoknak nevez a jelen exakt természet- tudomány, de nem tud ú. n. faji tulajdonságot fölhozni, mely megváltozhatik anélkül, hogy az illető anyag maga is meg ne változnék. Az összenyomhatóság és kiterjeszthetőség ma már nem értelmezhető máskép, mint a konkrét testek térközeinek térfogatváltozásával. 2. Kétségtelen tehát, hogy a testek nem folytonosak, mint a látszat mutatja, hanem térközök járják át, melyek nincsenek ugyanazon anyaggal kitöltve, vagyis a test foly- tonosságát megszakítják. De a mai fizika nyomán még tovább mehetünk s fölállíthatjuk a következő tételt : A mechanikai vagy mikroszkópi úton kimutatható közök által szakozott anyag, amely tehát a csak mechanikai vagy mikroszkópiái eszközökkel dolgozó vizsgálat előtt már folytonosnak tűnik föl, szintén nem tölti be folytonosan a tért, melyet külső határa bekerít, hanem szintén közökkel van átjárva, és ebben az értelemben heterogén, nem homogén. E tételt, mely az előzőnek csak kiterjesztése, számos természettudományos tény bizonyítja. Mindenek előtt itt van a diffúzió, az a jelenség, mely- nek értelmében folyadékok és gázok velük érintkezésbe hozott szilárd testekből, folyadékokból vagy gázokból bizo- nyos mennyiséget magukba szednek, még pedig úgy, hogy AZ ANYAG MIVOLTÁRÓL. 139 1 Suarez. Disp. metaph. 40., 2. n. 8.
