Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Schütz Antal: Az anyag mivoltáról
AZ ANYAG MIVOLTÁRÓL. 135 a tömegmennyiség, illetve a súly, tehát csak addig lehet egy vegyület ugyanaz az anyag, míg elemei is ugyanazok, vagyis míg ugyanazon súly-, illetve tömegmennyiségekkel járulnak a vegyidet képzéséhez.1 Ezen egyszerű zárótétel, mely a XIX. század elején ellenkező látszatok ködéből csak lassan és nem mindjárt teljes határozottsággal tudott kiemelkedni, a vegyülősúlyok állandóságának törvénye, és a mai kémiának egyik alap- törvénye. Azzá teszi szabatos mennyiségi jellege, és az a körülmény, hogy csak általa sikerült a vegyületnek exakt meghatározása. Eszerint vegyület minden összetétel, mely- ben az elemek csak szabatosan meghatározott állandó súly- arányokkal szerepelnek. Igaz, ezen meghatározás visszafelé is sülhet. Lehet ugyanis azt mondani : A kémikusok addig kevernek, míg nem sikerül oly viszonylag állandó össze- tételeket létrehozni, melyekben a keverősúlyok állandók, és ezeket elnevezik vegyületeknek ; vegyületek csak a vegyész műhelyében születnek, a természet ilyeneket nem ismer, ott az alkotóelemek mindenféle súlyarányaiból támadnak összetétek ; következéskép a vegyülősúlyok is csak a vegyé- szék alkotásai. E gondolat fonalán támaszt kétséget az állandó súlyarányok s különösen az atomelmélet törvénye ellen Wald,1 2· s e törekvésében hivatkozhatik arra a körül- ményre, hogy a súlyarányok állandóságát leszámítva, nem lehet éles határt vonni vegyület és keverék között, s hogy tiszta vegyületek a természetben ritkák. E támadások azonban figyelmen kívül hagyják, hogy Proust az ő törvényét magától a természettől leste el, s kísérleti igazolása sem abban áll, hogy a kémikus előírja a vegyi jelenségeknek a végbemenés törvényét, hanem ellen- kezőleg a természetben készen talált jelenségekből olvassa le a törvényt. Emellett teljesen megbízható módon keresztül- vitt számtalan keresztkísérlettel igazolja, s kivételt soha nem talált. Időnkint merültek ugyan föl kétségek, melyeket 1 Ostwald Werdegang einer Wissenschaft 2 36—37. 2 Arrhenius Theorien der Chemie 2 40.
