Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Schütz Antal: Az anyag mivoltáról
136 DR. SCHÜTZ ANTAL. részben az atomsúlyok szakaszos rendszere, részben kevésbbé pontos vegyelemzésekben mutatkozó vegyülősúly-értékek eltérései tápláltak. Tapasztalati törvényről lévén szó, nem lehet elzárkózni azon lehetőség elől sem, hogy más időkben, pl. a föld keletkezése s alakulása korában a vegyületek s ennek következtében a vegyülősúlyok nem voltak annyira állandók, mint ma. Azonban J. S. Stasnak újabb időben a fejlett mérőtechnika minden eszközével és kiváló mód- szerekkel tett ellenőrző mérései után a törvényhez ma már nem férhet indokolt kétség. Élesebb megvilágítást és gazdagabb tartalmat nyer az állandó súlyarányok törvénye, ha hozzávesszük J. B. Richter- nek törvényét, mely a vegyülősúlyok kémiai egyenértékét mondja ki, és a Dalion nevéhez fűzött »többszörös súly- arányok törvényét«. A kettőnek tartalma így foglalható össze : Ahány súlyegy- ségben alkothatnak az egyes elemek vegyületet egy súlyegység hidrogénnel, legalább ugyanannyi súlyegységben, vagy ennek egész számú s nem igen magas értékű többszöröseiben vegyülhet- nek egymás közt. Pl. a kénhidrogénben egy súlyegység hidrogén- nel vegyül 159־ súlyegység kén, a kénklorid elemzéséből meg kitűnik, hogy 159־ súlyegység kén 352־ súlyegység klórral, vagyis azzal a klórmennyiséggel, melyről láttuk, hogy a klórhidrogénben a hidrogénnel egyesült — ez Richter általánosított törvényének (ő először savakon és bázisokon állapította meg) egy példája. A foszforhidrogénben egy súlyegység H-e 1 1027־ súlyegység foszfor (Ph) vegyül ; már most a foszfortriklorid elemzése mutatja, hogy benne a 3.1027־ súlyegység Ph 3.3545־ súlyegység C׳Z-al vegyült — ez meg a többszörös súlyarányoknak, Daltonnak törvénye. Ezen kísérletileg talált és számtalanszor igazolt tételek egyben a vegyülő súlyok állandóságának is újabb s más úton nyert bizonyítékai, sőt ujjal mutatnak arra, hogy bizo- nyos legkisebb súly mennyiségek, melyeknek csak egész- számú többszörösei szerepelhetnek a vegyületekben Dalton törvénye értelmében, a jelenlegi természeti rend konstánsai közé tartoznak ; s mert minden elemnek reá nézve jellemző, a többitől eltérő vegyülősúlya van, az elemek állandósá
