Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Angyal Pál: A büntetőjog néhány vezérelve aquinói sz. Tamásnál

A BÜNTETŐJOG NÉHÁNY VEZÉRELVE AQUINÓ1 SZENT TAMÁSNÁL.

Felolvastatott az Aquinói-Szent-Tamás-Társaság 1910. október 26-ikán tartott ülésében.

büntetőjogi irodalom fejlődését általában attól az időtől szokás számítani, melyben a glossatorok és postglossatorok (Azo, meghalt 1230-ban ; Bartolus, meghalt 1357-ben Baldus, meghalt 1400-ban) ; továbbá a canonisták (Roffredus, meghalt 1250-ben ; Durantis, meghalt 1296-ban) és az úgynevezett olasz practicusok (Rolandinus de Romanciis, meghalt 1214-ben; Albertus Gandinus meg- halt 1290-ben; Jacobus de Belvisio, meghalt 1335-ben ; Bonifacius de Vitalinis, meghalt 1340 körül ; Angelus Aretinus, meghalt 1450-ben) a római és canoni jogforráso- kát a longobard szokásjoggal, a városi statútumokkal, vala- mint a bírói gyakorlattal egybevetve, műveikben oly tor- vénykönyvszerü összefoglalásokat nyújtanak, melyek egyes fejedelemségek s olasz városi köztársaságok részéről úgy- szólván, mint codexek irányítják a judicaturát.1

Ebben a korban szerzett magának halhatatlan nevet aquinói sz. Tamás, a legnagyobb scholasticus (születési éve nem bizonyos, 1225 vagy 1227 ; meghalt 1274-ben), kinek mindenre kiterjedő figyelme a jogi élet zavaros fogai1 V. ö. Kantorowicz, Albertus Gandinus und das Strafrecht der Scholastik, Berlin, 1907. Liszt, Lehrbuch des deutschen Straf- rechts, Berlin, 1908. XVI—XVII. kiadás 20. 1.