Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Unterreiner József: A személyes Isten megismerése és a modernismus
még valamit, ahol az érzékek már fölmondták a szolgálatot. Ugyanígy járt el akkor is, midőn alapul vevén a világban látható rend- és célszerűséget, az oksági elv segítségével egy fölötte értelmes lényre, mint e rend- s célszerűség egye- dűli szerzőjére következtetett. Kedvelt és könnyen meg- győző érve volt ezeken kívül még az ú. n. történelmi, vagyis abból a tényből merített érv, hogy minden nép felfogásában megtaláljuk egy fensőbb Istenségnek a fogalmát.1 Ez álta- lános s állandó tény másként nem találja magyarázatát, mint hogy tényleg létezzék Isten, kit a megromlatlan emberi értelem műveiből minden időben s a világ minden táján fölismert. Ilyen s hasonló a Scholastika eljárása Isten lété- nek bizonyításában. Mindig hangsúlyozta, hogy a mondat : »Isten van, létezik« csak akkor igaz,1 2 3 ha aposteriori bebizo- nyitottuk, hogy az állítmány »van« vagy »létezik« tényleg összekapcsolható az alannyal. De e tan minden józansága dacára sem tudta a francia új-kantistákat meggyőzni. A Schola érveit elégteleneknek bélyegezték és szemére vetet- ték, hogy annyira védelmezi a speculativ ész »hegemoniájá«-t, mintegy isteni képességet tulajdonítván neki, amelynél fogva azután mindent képes megismerni.3 Ez szerintük nem egyéb, mint egyoldalú intellectuális rationalismus, hamis filozófia.4 Melyik hát az igazi filozófia? Az, amelyet a praktikus ész csinál. A spekulativ ész ugyanis nem képes magukból a létező dolgokból bizonyosságra szert tenni; azért utasítsuk vissza a tévelygőt az alanyhoz. A SZEMÉLYES ISTEN MEGISMERÉSE ÉS A MODERNISMUS. í> 1 Tekintet nélkül arra, hogy kívüle hány Istent vallottak még. Mert mindig és mindenütt fogunk egyet találni, ki a többinek mintegy feje, szóval a legfőbb. 2 T. i. miránk nézve ; amit a Sholastikusok e tézissel szoktak kifejezni: Propositio : »Deus est« nota quidem est quoad se, non autem quoad nos. 3 »La eoneeption antique de la divinité de notre raison ; c’est le réalisme á la fois ontologique et intellectuel d’une pensée qui domine tout et qui est tout, c’est la doctrine de la Süffisance de la méta- physique.« (Les Annales t. 34, 346.) 4 »Le pseudophilosophisme de la Scolastique.« (Id.)
