Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Lutter János: A desponsatio mint házasságkötés
96 DK. LUTTEK JÁNOS. A férji hatalom teljessége csak a nissuinnal (םיאושנ) áll be. Ez a nőnek férje házába való viteléből állott, melynek neve הסינכ הפוחל vagyis a menyekzői szobába való vitel.1 E pillanatig a leány atyja hatalma (תושד = manus) alatt marad, a nissuin-nal férje hatalmába megy át.1 2 A házassági szerződés megírásának időpontjára nincs törvényes szabály ; Maimonides 3 szerint a nissuin előtt kötendő, mivel tilos az asszonynak csak egy percig is ketuba nélkül férje mellett maradnia. A kiddusin vagy erussin s a nissuin vagy kenisa között bizonyos időbeli intervallum volt, amennyiben a leány egy évig, az özvegy pedig 30 napig maradt a kiddusin után atyai házánál, hogy kiházasításáról történjék gondoskodás.4 Miként az eddigiekből láthattuk, a házasságkötés egyes jogi hatásai megoszolnak a kiddusin és nissuin között. A legfontosabb személyjogi változás, a férj hatalmába való jutás, csak a nissuinnal áll be. Egyéb fontos sze- mélyjogi és vagyonjogi hatások azonban már a kiddusin- nal létre kelnek. így a házasság létrejötte nem egy pillanat műve, sőt inkább az successive perficiálódik. S ez nem utó- lagos doctrinaire megállapítás, hanem a zsidó jogi élet a maga realitásával. Freisen 5 ezzel szemben azt a nézetet vallja, hogy a zsidó 1 Maimonides Jad. Hilkot isűt Kap. X. : אלא הסינכ הפוחל ןיא תכרב םינתחה השוע ןיאושנה vagyis nem a jegyesek fölött elmondott áldás, hanem a meny- -asszonyi szobába való lépés teszi a nissuint teljessé. Tóbiás 7, 12. Kiddusin, 13 a ketuba megszerkesztése, 16 a leánynak külön szobába való vitele, 8, 1 : a férfiak házassági lakomája és Tóbiás beveze- tése nejéhez. (Septuaginta szövege szerint.) 2 Ketubot 4, 5. 3 Hilkot isűt Kap. X, 7. 4 Ketubot V. Mischna 2. 5 Freisefi: Geschichte des kanonischen Eherechts bis zum Verfall der Glossenlitteratur. II. kiad. Paderborn, 1893. 92—100. 1. Freisen forráshasznélata nem kifogástalan. Az ősrégi ószövetségi forrásokat minden megkülönböztetés nélkül, a babiloni fogság utáni időben keletkezett forrásokkal vegyest használja. így pl. a copula carnalis házasságlótesitő ereje mellett Freisen érvül hozza a Móz. I. 2, 24-ből: »et erunt duo in carne una«, felemlítvén,
