Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Lutter János: A desponsatio mint házasságkötés
A DESPONSATIO MINT IÍÁZáSSÁGKÖTÉS. 97 házasságot csak az egybekelés, a copula carnalis hozza Jetre. E véleményt már a fennebbiek alapján sem tehetjük magun- kévá. Még ha meg is engednők, — bár erre kétséget kizáró bizonyíték nincs — hogy a nissuin, a menyekzői szobába való vitel alatt a copula carnalis értendő, sem mondhatnánk egyebet, mint hogy ez a férj hatalmába való jutást hozza létre. Más szóval nem a házassági köteléket létesíti, hanem csak a házasság egyik eminens jogát, a római jogi manust. Krisztus Urunk ismételten szól és rendelkezik a házasság- ról. Szentségerővel ruházza fel és felbonthatatlanná teszi.1 hogy a traditio a kérdéses helyet így interpraetálta (i. m. 9(1. 1. 20. j.). Bárha a traditio szokásjogi értelmező erejét nem is vonjuk kétségbe, mégsem érthetünk egyet Freisennel, mivel semmikép sem áll, hogy a babiloni fogságba jutás előtti időben a copula carnalis létesítette volna a házasságot. Freisen (i. m. 97. 1.) elismeri ugyan, hogy a kiddusin több tekintetben oly joghatásokat hozott létre, melyek a házasság attribútumai (pl. a nőt a kiddusin időpontjától feleség- nek nevezik, más harmadikkal való érintkezése adulterium, csak get-tel bocsátható el stb.), mégis azt tartja, hogy más tekintetben nem tekintendő házasságnak. Érvül azt hozza fel, hogy a copula carnalis azért volt tilos a kiddusinnal egybekötöttek között, mivel a kiddusin nem hozta létre a házasságot. Ugyanez okból a kiddusin- ból elbocsátott nőnek nem volt követelési joga a ketubára. Ezzel szemben csak Ketubot 3, 3 és 5, 1-re utalunk, mely ez utóbbi tétellel ellenkezőt bizonyít. 1 így Máté 5, 31—32-ben Móz. V. 24, 1-re való kifejezett hivat- hozással eltörli a libellum repudii intézményét : »Dictum est autem : Quicunque dimiserit uxorem suam, det ei libellum repudii. Ego autem dico vobis : Quia omnis, qui dimiserit uxorem suam, excepta fornicationis causa, facit eam moechari, et qui dimissam duxerit, adulterat.« Már e forráshely is rámutat arra, hogy Krisztus a házas- sági kapcsolatot felbonthatatlanná akarja tenni. Kétséget kizárólag akkor mondja ki Krisztus ezt, midőn a farizeusok kísértésbe akar- ván hozni, kérdik tőle : Vájjon szabad-e a férfinak nejét bármi okból elbocsátania ? Krisztus feleletül mindenekelőtt Mózes könyvére utal (Móz. I. 1. 27.): Non legistis quia qui fecit hominem ab initio, mascu- lum et feminam (aoaev ·/.ni #η\υ) fecit eos. Azután így folytatja (Móz. I. 2, 24.) : Propter hoc (íVfxn τον ion) dimittet homo patrem et matrem, et adhaerebit uxori suae, et erunt duo in came una (xnl έσονται 01 δύο ei; oÚQxa μίαν) ; itaque iám non sunt duo sed una caro. Végül hozzáfűzi: Quod ergo Deus coniunxit homo non׳ separet. (0 0UI' Hittudományi Folyóirat. 1910. 7
