Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Irodalmi értesítő

'ii י ־'

Foerster könyvét mind alanyi, mind tárgyi szempontból a neveléstant irodalom nagy nyereségének tartom. Alanyi szempontból azért, mert a szerző valamikor »a természet- tudományi világnézet« híve, szabadgondolkozó volt s így közelről, személyes tapasztalatokból ismeri mind a nevelés- nek ürességét, gyengeségeit, hiábavalóságát, mely az embert inkább az állati, mint az emberi élet nézőpontjából tekinti ; mi több: a szerző még most is protestáns s így tanúsága a katholikus nemi erkölcstan jelessége mellett többszörös súllyal esik mérlegbe. Tárgyi szempontból is nagy nyereség- nek tartom Foerster könyvét, mert a nemi élet erkölcstanát nemcsak egy szempontból, mint például élettani vagy tár- sadalomtudományi szempontból, hanem az összes hivatott szempontok tekintetbevételével és főkép az ember általános erkölcsi nemesedése, a léleknek, a szellemnek a test fölött való uralma, tehát a legnemesebb szabadság, továbbá a leg- nemesebb társadalmi szempontok értékelésével és érvénye- sítésével alkotja meg.

A könyv címéhez képest két főrészre oszlik. Első : a nemi élet erkölcstana. íme, a főbb fejezetek címei: Az ethikai hagyomány növekvő bomlása. Forma és szabadság. Mono- gámia és személyiség. A gyermek joga a monogámiához. A monogamia társadalmi jelentősége. A monogámia nevelői jelentősége. Az erotikum túlzott kultusza. Házasság és szere- lem. Mit köszönhet a szerelmi élet a kereszténységnek ? A monogámia és a fajok versengése. Monogámia és anya- védelem. Az aszkétikai életeszmény nélkülözhetetlensége.

Nem állhatjuk meg, hogy az egész könyv e legszebb részéből legalább néhány mondatot ne idézzünk. »Aszkétikai életeszmény nevén azt a tant és életmódot értjük, mely az aszkézist nemcsak önnevelésre vivő átmeneti fokozatnak tekinti, hanem szükségesnek és érdemszerzőnek vallja azt a tényt, hogy voltak és vannak emberek, kik határozott területeken a teljes és állandó lemondást gyakorolják nem azért, hogy lealázzák a természetes életet, hanem, hogy a lelkierő hősies példájával megszenteljék és az elfajulástól megóvják. A természetes élet csak úgy virulhat, ha a szellem

'858 IRODALMI ÉRTESÍTŐ.