Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

849

a könyv tartalmáról, szelleméről, irányáról, rámutatva elő- nyeire, hibáira, hogy az olvasó főbb vonásaiban tájékozód- ván ezekről, lelki szükségleteinek megfelelés esetén meg- szerezze azt magának s behatóbban ő maga foglalkozzék vele. A könyvet meg kell ismertetni. Az olvasónak tiszta, bár általános képet, fogalmat kell adni a műről az ismer- tetésben, hogy azt mondhassa magában az olvasó : tiszta beszéd, tartalma ez vagy az, az irány ilyen vagy olyan, a szellem emilyen vagy amolyan stb.

A modern ismertetés azonban más, modern irányt vett. mintha csak a szecessziós divattól kölcsönözte volna, melyről sohasem tudhatja az ember, hogy mi, mit fejez ki, mi a célja, mi a jelentése. Szavaknak művészi, rosszul mondtuk, mesterkélt szövése; szépen hangzó frázisok bizarr antitézisekbe fűzése ; a világosságnak szántszándékos kerü- lése, a gondolatnak misztikus homályba merítése, a való- nak szellemességre törekvő leplezgetése, annak inkább csak távoli, talányszerű megsejtetése ; összefüggés nélküli ötletesség s aforizmálkodás s efféle, igazán szecessziós mester- kedések és gondolat nélkül szűkölködő, tetszeni akaró játék a szavakkal. Az ember végre is sem az ismertetést nem érti, sem az »ismertetett« művet nem ismeri meg. Ha felolvasnák a kritikát száz ember előtt, s megkérdeznek, mondanák el utánunk még egyszer : száz ember egyik a másik után va’laná : nem tudom, nem értem, uram.

Szépirodalmi lapokban nagyon terjed ez a divat, nem- csak az úgynevezett »nyugatiakban«, hanem olyanokban is, amelyek ízlésünkhöz s szivünkhöz is közel állnak. S lábra kap e divat a cikkelyezésekben, a komolyan vevésre igényt tartó értekezésekben is. Szép szavaknak, zengzetes kifejezé- seknek játszi kedvvel űzése, ha szabad így szólni, kézzel- fogható tartalom, felfogható gondolat nélkül. Üres lég- gömböknek csillogása-villogása a játszó gyermekhad kézé- ben. Az irodalmi forma nem mentség. Formai szépség kell, de kell mindenekelőtt — a gondolat, az érthetőség. Hát még a modern poézis, a költemények ! Ember legyen a tál- pán, aki okos tud lenni tőlük, ha csak a megértésig is.

Hittudományi Folyóirat. 1910.

55