Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Irodalmi értesítő

850

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

Sajnálatos volna, ha e divat a komoly, tudományos folyóiratokba is átharapóznék.

S most áttérhetünk tárgyunkra.

Helyes, Istent alapul bíró, krisztusi, az egyház anyai vezetését elismerő világnézet kell az emberiségnek, hogy lelki hánykolódásainak hínárjából kievickéljen s Isten biz- tonságos útmutatása mellett a szív békességével haladjon földi rendeltetésének célja felé. Istenhez, Krisztushoz vezetni vissza az embert, ez manapság az egyháznak, az egyház leg- jobbjainak hő törekvése. Hogyan, mily eszközökkel, mely utón ? ez a kérdés. Némelyek szerint a modern világ nem a »syllogismusok bazalt útjain«, nem »a bizonyítások kovácsolt vashídjain,« nem »a fogalmakon elinduló, theo- retikus bizonyítás« útjain tér vissza Istenhez, hanem a mai kor lelki berendezkedéséhez mérten, pszichológiai ösvénye- ken fogja keresni s megtalálni célját, »a képtelenségek s lehe- tétlenségek megtapasztalásának útján«, »a csalódások s buká- sok, a dekadencia s szenvedések vargabetűin át«, »az élet küzdelmeiben s kudarcaiban érvényesülő deductio ad ab- surdum« lélektani eszközével.

Elbűvölve hallgattuk hazánk egyik fenomenális széllé- mének ékes szájából a megtérés e természetes, s mégis gond- viselésszerű útjainak lélektani leírását. S igaza van a nagy »látónak«. Hisz oly sok az út, mely Istenhez vezet, s az itt említettek olyannyira megfelelők a modern ember egyen- súlyt vesztett lelki bensejének, hogy szinte közeinek tartjuk s látjuk a nagy napot, melyen a »megízlelt absurdum« hit- vallásra készteti a hitetlen világot.

Azonban mégsem ezek a megtérésnek rendes útjai. Tér- mészeteseknek mondhatók ugyan, mert a lélektan termé- szetes törvényei az alapjuk, de mégis rendkívüliek, melye- két erősen öntöz az isteni kegyelem harmatja. Rendes, köznapi utak mégis csak az ész és belátás útjai maradnak, nem a lelki katasztrófák »nagy tapasztalatai «-val, nem az »élet és halál« kritériumaival, hanem a lelkek meghódításai- nak azokkal a rendszerű eszközeivel, melyekkel általában tért szokott foglalni az emberek között az elv, a világnézet,