Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Kirvai L. Vazul: Házasságjogi érvénytelenítő akadályok a magyarországi görög katholikus román egyházban
786 KIRVAI L. VAZUL. mindkét részen ; a nagyapa és fiúi vagy leányi ágon való unokaöccse, kisunoka nagynénével és ennek kisunokahugával (VII.) stb. Ha tehát valahol ezen akadály érvényben van és kételyünk van, hogy a felek közt fennáll a sógorság, első föladatunk az egybekelni akarók rokonsági fokszámát meg- állapítani azokhoz viszonyítva, kik testileg egyesültek ; ha ezen fokszámok összege nagyobb VlI-nél, egybekelhetnek, ha egyenlő VII-tel vagy VI-tal s nincs névzavar, szintén egybekelhetnek ; 11a pedig névzavar fordulna elő, még VII-ed fok alól is csak püspöki fölmentéssel kelhetnek érvényesen egybe. Ezzel befejeztük a törvényes sógorságnak ma is érvény- ben levő alakjainak tárgyalását. A sógorságnak most tár- gyalt második faja a nyugati egyházban nem létezik. B) Törvénytelen sógorság. A sógorságnak egy másik faja, mely a tartományi zsinat szerint ma is kötelező : a házasság keretén kívül történt copulá-ból származó sógorság, a tartományi zsinat szavaival : »Affinitas ex copula illicita dirimit matrimonium usque ad quartúm gradum inclusive.«1 Az »affinitas«-nak ez a faja tehát a keleti egyházban IV-ed fokig képez bontó akadályt, a nyugatiban pedig csak első- és másodízben érvényteleníti a házasságot. A keleti egyház jogászai külön kiemelik, hogy az »affinitas illegitima«- hoz tartozik az is, ha valaki erőszakot követ el egy nőn, vagy ha alvó nővel közösül valaki.1 2 A fokot úgy kell számi- tani, mint a törvényes sógorságnál. III. A fölosztásnál említettem, hogy van házasság előtti és házasság utáni sógorság. Az eddig tárgyalt részben min- denütt a házasság előtti sógorságot kell érteni. De előfordul- hat az az eset is, hogy valaki a házasság megkötése után esik bele a sógorság akadályába — affinitas superveniens matri1 Cone. prov. II. tit. IV. eap. II. pag. 109. 2 Papiu J. i. m. »Preotul Román« a. 1889. 160.1. (4) : »afinitate nelegiuitä are loc si atunci cänd copula carnala s’a consumat cu fortarea muierii, cu muierea ce doarme« ; cf. Prav. 193. f. 1
