Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Kirvai L. Vazul: Házasságjogi érvénytelenítő akadályok a magyarországi görög katholikus román egyházban
HÁZASSÁGJOGI ÉRVÉNYTELENÍTŐ AKADÁLYOK STB. 787 monio contracto —· ha t. i. amint a »Pravila« mondja , 238. f. : »Qui cum socru, vel altera consanguinea post matrimonium copulam habuit, matrimonium maneat, sed incestuosi poeni- tentiae subiiciantur (12 annorum).«1 Ilyenkor tehát a házasság érvényben marad s mivel a poenitentia publica már elavult, véleményem ,szerint ma a keleti egyházban nem képez semmiféle akadályt. Ha igen, akkor is olyan akadály, mely alól az egyszerű pap is föloldoz- hat s nincs szükség külön »facultas dispensandi«-ra —■ ad petendum debitum coniugale — mint a nyugati egyházban. S épen ezért nem fogadhatom el Rat, dr. Simon és Papp- Szilágyi álláspontját, kik t. i. teljesen a nyugati egyház álláspontjára helyezkednek, anélkül, hogy a keleti egyház jogában alapja lenne. S viszont azt sem tüntetik ki, mintha »de lege ferenda«-ról beszélnének, mely esetben én is magamévá tenném az ő álláspontjukat. IV. Az »affinitas classis tertiae«1 2 az I. tartományi zsinatig, tehát 1872-ig, nálunk a románoknál bontó akadályt képezett III-ad fokig.3 Eleinte ugyan mint a sógorság többi fajánál, nem volt meghatározva a fok, meddig terjed s csak idővel fejlődött III-ad fokig. Hogy Papp-Szilágyi »Enchi- ridion«-jában4 az 1736-ban tartott maronita zsinatra és Gabriel philadelphiai pátriárka müvecskéjére hivatkozva, »legfeljebb a tiltó akadályok közé« sorolja, elég, ha azt mon- dóm, hogy ő egyetemes keleti jogot írt, holott még a parciális sem volt mindenütt, pl. nálunk sem, codificálva. Maronita zsinati határozatokkal pedig bizonyítani nálunk annyi, 1 Rat »Instit.« pag. 90. : »celce a päcätuit cu soacrä-sa, ori ou altä consängeanä dupä cununie, sä nu se despartä, ci numai sä se pedepsiascä ceice au fäcut amestecare‘ de sänge.« 2 Mivel a tartományi zsinatok óta a harmadrendű sógorság mint házassági akadály nem létezik, jobbnak láttam a ma is köte- lező rész után tárgyalni s ezért adom itt röviden. 3 Cf. Klein i. m. pag. 84. a szerző azt mondja, hogy eleinte csak I-ső, majd IV-ed fokig képez akadályt s mikor elősorolja az eseteket, mind III-ad fokú s ő maga kiteszi : »qui est tertius gradus«. 4 I. m. pag. 459. 51
