Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Kirvai L. Vazul: Házasságjogi érvénytelenítő akadályok a magyarországi görög katholikus román egyházban
HÁZASSÁGJOGI ÉRVÉNYTELENÍTŐ AKADÁLYOK STB. 757 13. §. Nó'rablás. 1. Az 1882-iki gyulafehérvári és fogarasi tartományi zsinat a nőrablásra vonatkozólag a következő kánont hozta 1 »Mulier, quae matrimonii ineundi causa invito animo rapta fuerit, cum raptore, quamdiu in eiusdem potestate manserit, matrimonium valide contrahere nequit. Rapta censenda est persona, quae vi physica abducitur, vel in loco, ad quem dolo allecta est, detinetur.«1 E kánon értelmében tehát csak a nő elrablása képez házassági bontó akadályt. A férfi erőszakos elvitele — nem esik a »raptus« fogalma alá. Arra vonatkozólag, hogy az elrabolt nő hajadon vagy özvegy, fogadalmas vagy szabad állapotú, a zsinat nem tesz különbséget. Hanem általában a nőt mint gyengébb félt védelmezi az erősebb elem ellen. A családi jogok, a nő háziköre becsületének megsértése ellen, de főleg az egyéni szabadság ellen intézett merényletben a nő párt- jára áll, segédkezet nyújt neki s az egész életre kiható csele- kedet véghezvitelében egyen jogúvá teszi a férfival, amennyi- ben törvényileg biztosítja a beleegyezhetés szabadságát. Ahhoz azonban, hogy semmisnek nyilvánítsa a házas- ságot, a nőnek a) erőszakos módon (vi physica) való elvitele szükséges. Ezenkívül más minősítő tulajdonságnak is közbe kell játszania, hogy a nőrablás tényleg házassági bontó akadályt képezzen. Ilyen kellék : b) hogy házasulási szán- dókkal — matrimonii inuendi causa —· történjék a rablás. De még ez sem elég. Mert ha közben a nő visszanyerte egyéni szabadságát, úgy hogy szabadon beleegyezhetett, már nem érvénytelen a házasság, amit a zsinat határozottan kifejez, midőn azt mondja : c) »quamdiu in eiusdem potestate manserit vel detinetur, matrimonium validum contrahere nequit.« Arra vonatkozólag, hogy hová történjék a nő elvitele, a zsinat ezt mondja : d) »vel in loco, ad quem dolo allecta est, detinetur.« Ezáltal implicite kifejezi, hogy a helynek távol1 Cone. prov. II. tit. IV. cap. II. pag. 105.
