Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Angyal Pál: A büntetőjog néhány vezérelve aquinói sz. Tamásnál
728 DR. ANGYAL PÁL. usu suorum membrorum, conveniens est incarcerationis materia«.1 A szabadságelvonásnak, azaz a letartóztatásnak sz. Tamás szerint csak az igazságosság követelményeként »secundum ordinem justitiae«,1 2 és vagy büntetésként, vagy abból a célból szabad alkalmaztatnia, hogy ilyetén módon mások az esetleg okozható jogsérelmekkel szemben védelem- ben részesüljenek : »aut in poenam, aut ad cautelam alicuius mali vitandi«.3 A szabadságvesztésbüntetést, illetve a védelmi jellegű letartóztatást természetesen szintén csak a közhatalom jogosult kiszabni. A külső javakat érő büntetésekről, hova a száműzetés, a becsületjogok elvesztése s a vagyoni büntetések tartoznak, csak röviden szól sz. Tamás. Kiszabásuk jogos és igazságos, mert ha a közhatalom kiszabhatja a súlyosabb szabadság- vesztést, a testfenyítő és testcsonkító, valamint a halál- büntetést, úgy természetesen a kevésbbé értékes külső javak is elvonhatok, illetve csökkenthetők és pedig annál is inkább, mert az ember, úgy mint létezik s mindazzal, amit bir, tulajdonképen csak mint a közösség része szerepel : »Cum enim unus homo sit pars multitudin's, quilibet homo hoc ipsum quod est, et quod habet est multitudinis, sicut et quae- libet pars id quod est, est totius, unde et natura aliquod detrimentum infert parti, ut salvet totum«.4 5 A bűntettes kötelességei sz. Tamás szerint először is, hogy az okozott kárt jóvátegye, másodszor, hogy a büntetést elszenvedje : »cessante actu peccati vel iniuriae illatae adhuc remanet debitum poenae«.& A restitutiót illetően, mely »est actus commutative ju- stitiae«6 s nem egyéb, mint a felek közötti egyenlőségnek, illetve jogi helyzetnek visszaállítása, elegendő, ha a kárt okozó annyit szolgáltat, amennyit idegen értékként elvont, 1 S. Th. 2. II. qu. 65. a. 3. 2 U. o. 3 U. o. 4 S. Th. 1. II. qu. 96. a. 4. 5 S. Th. 1. II. qu. 87. a. 6. 6 S. Th. 2. II. qu. 62. a. 1. Conclusio.
