Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Angyal Pál: A büntetőjog néhány vezérelve aquinói sz. Tamásnál
tatis«. Az akarat ugyanis sz. Tamás szerint csak úgy felel meg rendeltetésének, ha aláveti magát a lényegének meg- felelő észparancsoknak, azaz a törvényeknek. Ámde a bűn- tettes épp ezeknek szegül ellen, s így szembehelyezkedik a veleszületett lex naturalis szabályainak ; vét azonban a lex humana ellen is ; mert az emberi törvényeket, melyeknek célja az emberi társadalom rendjét és fennállását biztosítani s abból minden rosszat kiirtani, az emberi értelem alkotja meg a természet törvényeiből ; végül megsérti a lex aeterna tételeit, mert ezek lényegileg megegyeznek a lex naturalis szabályaival.1 Minthogy általános szabály, hogy aki a rendet meg- zavarja, az visszaszoríttassék, »quiquid contra ordinem aliquam insurgit, consequens est ut ab eo ordine et principe ordinis deprimatur«,1 2 következéskép, miután a bűnesetek- mény mint törvénysértés rendzavarás, tehát büntetendő : »cum autem peccatum sit actus inordinatus, manifestum est, quod quicumque peccat, contra aliquem ordinem agit et ideo ab ipso ordine consequens est quod deprimatur«.3 A bűntettes részéről megnyilatkozott inordinata actio voluntatis tehát a törvények negatiója, minek szükségszerű következménye az ugyanazon törvények alapján jelentkező újabb negatio s ez a büntetés. A büntetés tehát, mint a lex negatiójának negatiója, a törvényes rend és illetőleg a bűncselekmény létéből meríti szükséges voltát. A törvény azonban, mint említettük, háromféle, igya büntetés is három- rendbeli ; a lex naturalis alapján jelentkező büntetés a lelki- ismeretfurdalás, a lex humana szabályai szerint kiszabott a világi büntetés, az pedig, mely a lex aeterna negatiója miatt következik be, közvetlenül Istentől jön ; »ille, qui peccat, agit et contra rationem et contra legem humanam et contra legem divinam. Unde triplicem poenam incurrit, 1 S. Th. 1. II. qu. 93. a. 1. ; a forráshelyek idézésénél a követ- kező című kiadást használtam : S. Thomae Aquinatis Summa Theo- logica, editio decima tertia, Oeniponte 1882. 2 S. Th. 1. II. qu. 87. a. 1. 3 U. o. A BÜNTETŐJOG NÉHÁNY VEZÉRELVE AQUINÓI SZ. TAMÁSNÁL. 717
