Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Angyal Pál: A büntetőjog néhány vezérelve aquinói sz. Tamásnál
716 DR. ANGYAL PÁL. Az újabb irodalom meg éppen hallgatással mellőzi sz. Tamást, holott akkor, midőn különösen a büntetőjog alapjáról, a büntetés céljáról s különböző nemeinek igazo- lásáról van szó, a Summa theologica vonatkozó vezérelvei legalább is oly figyelembe volnának részesitendők, mint a sokszor egész jelentéktelen íróknak érték szempontjából is értéktelen nézetei. Igaz, hogy sz. Tamás nem a büntető- jog bölcseletét írta meg Summájában s a kriminalitást érdeklő tételei nem rendszerbe foglalva, hanem elszórtan jelentkeznek nagy müvében, de akkor Kant, Hegel s más philosophusok büntetőjogi tanításai miért idéztek elő oly szokatlan hatást s miért részesülnek még ma is tanköny- vekben, monographiákban, kathedrán és tudományos vitat- hozások során oly méltatásban ? Hisz ezek sem a büntető- jog rendszerét dolgozták ki ' Véleményem szerint az ok abban a külön válási processus- bán keresendő, melyen az egyházi és világi jog és ezeknek minden ágazata, tehát a büntetőjog is — az újkorhoz köze- ledve — keresztülment. Minél jobban távolodott a világi jog az egyházitól, annál idegenebbek lettek az egyházi írók a világi jog művelői előtt s annál kevésbbé méltányolták az egyház kitűnőségeit és igy többek között sz. Tamást is. Pedig sz. Tamás egyike azoknak a nagy gondolkodóknak, kiket tekintélyüknél fogva nem szabad s az általuk kezünkre adott rendkívül becses tudományos anyagra való tekintettel nem is lehet figyelmen kívül hagyni. E megfontolás késztet arra, hogy a Summa theologica ama jelentősebb helyeinek nyomán, melyekben a doctor angelicus büntetőjogi területen szánt, rendszeres össze- foglalásban ismertessem az ő alapvető s bölcseleti szempont- ból mindenesetre, sőt — bár közel hétszáz év választ el tőle — itt-ott még gyakorlati téren is értékesíthető, felette jelentős vezérelveit és fejtegetéseit. I. A büntetés jogi alapja és célja. A büntetés jogi alapja az elkövetett büntetendő cselekmény, de nem mint külső jelenség, hanem mint az akaratnak a törvényes renddel szembe- szálló megnyilvánulása, azaz mint »inordinata actio volun-
