Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Stuckner János: Kísérlet a theismus »tudományos« védelmére
rülhetetlen egy eredmény egészében a kártyakeverés által létrejött rendtől függ, melyet nem ismerünk ugyan, de amely ott van. Az objektiv bizonyosság előre van megírva, melyet képességileg látni lehet, megelőzőleg a véletlen minden gon- dolatától. A véletlen nem a kártyában van, hanem egyes- egyedül a játszóban. Hasonló megfigyelést tehetünk a pénzdarab feldobásá- nál : fej vagy írás ? Ha a pénzdarabot egy tökéletes gép dobálná, a fej vagy írás egy pontosan meghatározott rend- ben következnének egymás után ; de a kézdobásnak is ugyanily határozott az eredménye s csak nekünk látszik vé- letlennek, mert nem ismerjük a meghatározó okokat. Vagy ha egy ismeretlen vasúti vonalon két ember fogad arra nézve, a legközelebb jövő vonat személy-, vagy tehervonat lesz-e ; a vasúti hivatalnoknak ez bizonyos dolog s csak a fogadást tevő két embernek véletlen dolga ; mert a hivatalnok tudja, amit a két ember nem tud. Alkalmazva ezt a természet kozmikus jelenségeire, Haeckel szerint, eseményeket teremtő találkozások, az vélet- len, mechanikai következések azonban nem véletlen ; mert az egymásutáni jelenségek oksági viszonyban vannak, a találko- zások között pedig nincs meg az oksági viszony. Ezt Mallock ad captum példával cáfolja meg. A két külön munkáscsoport között, kik a londoni Forth Bridge hidat építve, szemben levő partoktól külön-külön haladtak munkájukban egymás felé, a szó bizonyos értelmében nem forgott fenn oksági viszonylat ; de mikor a híd két karja hüvelyknyi pontos- sággal találkozott, e két tüneménynek szimultán találkozását még maga Haeckel sem fogná tulajdonítani a véletlennek. Mert ha kérdeznők, miért? bizonyára azt felelné, hogy habár az okok, itt a két munkáscsoport, kik a hidat csinálták, bizonyos felületes értelemben nem álltak oksági viszonyban egymással, de a szó mélyebb értelme szerint igenis állottak, mert mindkettőjüket egy és ugyanazon építész értelme vezette. Az eredeti ok, mondaná ő, bifurkációval dolgozott esetünk- ben, de ugyanaz a szükségképeniség, mely azt két törzsre osztotta egy ponton, a két törzset eggyé olvasztotta a másiKÍSÉRLET A THE1Z.MUS »TUDOMÁNYOS« VÉDELMÉRE. 69 L 45*
