Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Stuckner János: Kísérlet a theismus »tudományos« védelmére
692 DR. STUCKNER JAKOS. kon. S a felelet teljesen kielégítő volna, csak felejti, hogy alkalmazása messzibbre hat ki, mintsem maga látja; az alkalmazásra talál a természet műveiben ép úgy. mint az emberiekben. Elhagyva a többit, amivel szerzőnk a dolgot megvilá- gítani igyekszik, ide iktatjuk e téren végkövetkeztetését. A tudományban s a filozófiában, mely erre épít, a »vélet- lennek« nincs semmi értelme. Jobban nem lehet másnak ne- vezni, mint aminek Haeckel Istent mondja, »anthropisz- tikus illúziónak«, mely, mivel a képzelet a szándékosságnak, a célszerűségnek bizonyos mezébe öltözteti, kielégítheti a nem gondolkozó elmét, de a komolyan gondolkodó előtt nem állja ki a tűzpróbát. A véletlen felhasználása egyéb- iránt a Haeckel-féle filozófiai iskola részéről nem más, mint monista alapon visszavezetése annak a dualizmusnak, melyet megdönteni akarnak s mely a theista dualizmustól csak az alkalmazás módjára nézve különbözik. A theista dualizmust vall, hogy helyet csináljon Istennek, a monista dualizmusba esik, hogy hely ne legyen Isten számára. Röviden, vissza kell térni a Szándékossághoz, a terv- szerűséghez mint egyedül elfogadható okához a komplikált előre berendezettségnek, melyből, még ha elfogadjuk is a materializmus destruktiv tanát, a világmindenség rendje keletkezett. 11. Tehát szándékosság, tervszerűség, célszerűség, vágj? bárminek nevezzük, az, ami egyedül képes magyarázni a világmindenség meghatározott rendezettségét. Ámde szán- dék, terv, cél el nem gondolható valamelyes elme, értelem nélkül, mely a célszerűség alanya és végrehajtója. Mi, hol van ez az értelem ? E kérdésnek szenteli Mallock következő fejezetét, melyet, úgy látszik, fejtegetései gyöngyének tart. Mi bizonyára nem fogjuk tartani s talán sajnálni fogjuk, hogy így csalódtunk. De mert megismerkedni akarunk a hit rekonstruálásának új, a »tudományon« alapuló mód- szerével, ki kell tartanunk előlegezett türelmünk mellett, s tovább gyakorolva az önmegtagadást, kövessük szerzőnk gondolatait. Szem előtt itt se tévesszük, hogy a módszer az.
