Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Stuckner János: Kísérlet a theismus »tudományos« védelmére

690

DR. STUCKNER JÁNOS.

bán. Lényegileg ugyanez a tan, melyet Lucretius előadott. Haeckel itt klasszikus társaságban van.

Ezzel szemben tisztába kell jönni, mi is az a véletlen. A közfelfogás ebben, ami a véletlen természetét illeti, saját- ságos öncsalódás befolyása alatt áll, mely alól Haeckel s egész iskolája sem tudta magát kivonni.

A tévedés mibenlétére nézve tisztában leszünk, ha tekin- tetbe vesszük a véletlent, amint az köznapi ügyleteinkben jelentkezik. A tévedés, röviden, abban áll, hogy külső tüne- ményeknek tulajdonítjuk azt, ami csupán mibennünk van. Épen megfordított ja e tévedés amannak, mely az egynapi fordulást nem a földnek, hanem a napnak tudta be. A vélet- lent, mint közönségesen felfogjuk, össze lehetne hasonlítani bizonyos külső tárggyal, melyet szédítő módon ide-oda- hajtanak szemünk előtt, holott a valóság szerint a tárgy nyugalomban van s mi vagyunk azok, a kik ide-odahánya- tunk saját tudatlanságunk ritmusa által. A véletlen, mondja szerzőnk, amennyiben az emberekre vonatkozik, egyszerűen az emberi tudatlanságnak egy sajátlagos neme.

Ezt érdekesen megvilágítja példákkal. Itt a roulette- játék golyója, mely a vörös vagy fekete mezőre esik. A közön- séges játékos előtt ez merő véletlennek dolga, vagy mert azt hiszi, hogy a golyó, mihelyt megindították, közömbös aziránt, a fekete vagy piros mezőre essék-e, vagy mert azt gondolja, hogy az erő, mellyel a croupier mozgásba hozta, semmiféle különleges ok által nincs így vagy úgy determi- nálva. A valóságban azonban az eredmény ép oly elkerül- hetetlen, mint a játékszoba órájának mozgása, nemcsak attól a pillanattól fogva, mikor a golyó megindíttatott, hanem mielőtt a croupier keze érintése érte volna. Eltekintve a szabadakarat titokszerű közreműködésétől, melvet szerző ridegen kizár, a croupier által kifejtett erő pontosan meg van mennyiségileg határozva a körülmények által s még a játszó sem kételkedhetik egy pillanatig sem, hogy az eredmény kikerülhetetlen, mihelyt az indítás megtörtént. A véletlen feltételezése itt a meghatározó okoknak nem ismeretén alap- szik. Ugyanez áll a trente-et-quarante-játéknál, hol az elke-