Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Metzger Márton: Sabbat és sabbatu

SABBAT ÉS SABATTÜ. 649

A zsidó sabbat jelentését bővebben kifejteni azért nem akartam, mert teljesen feleslegesnek tartottam. Hisz any- nyira ismeretes, annyira átment a köztudatba, legfeljebb azt kellene kiemelnem, hogy a mai kor előtt érthetetlen szigorúsággal sújtotta a sabbat megszegését.

Mindazonáltal felemlíthető dr. Alfred Jeremiásnak1 egy elszigetelt véleménye, melyben amellett tör lándzsát, hogy a zsidó sabbat is szerencsétlen napot jelentene ! Hivat- kozik a Talmud egy helyére, hol Mózes a pharaotól az elnyo- mott zsidóság számára egy szünnapot kér. Ezt megkap- ván, a hetediket választotta azon indokolással, hogy az ezen napon végzett dolgokon úgy sincs Isten áldása. Feltéve, hogy az a hely tényleg előfordul a Talmudban vagy csak a Schemot Rabba /-ben, ahogy azt dr. Rudolf Kittel állítja, ennek bizonyító erőt ilyen értelemben nem tulajdonít- hatunk.1 2

Míg egyrészt Mózes nehezen lelkesedett azért, hogy a pharao művein mentői több istenáldás legyen, addig fel- fogása világosan abból származik, hogy csak a munkák áldatlanok, hiszen az Isten nap ának megszentségtelení- tése árán keletkeznek.

Hogy pedig a Mózesnek az Exodus Rabba I-ben tulaj- donított szavai ilyen értelemben veendők : hogy a bűnös munkán azért nincs Isten áldása, mert a sabbat megszent- ségtelenítése, erre ugyanazon Schemot Rabba (a Mózes II.

5., 9-hez) V. 18-ában döntő bizonyítékot vélek látni. Ott a megkeményedett szívű pharao azt mondja: »Nehezedjék a munka az emberekre, ne szórakozzanak (szent olvasmá- nyokkal), ne pihenhessenek szombat napján.«

Ha a Schemot Rabba-ból kellene tehát megállapítani a szombat lényegét, ennél klasszikusabb helyet nem lehetne találni a szerencsétlen nap ellen és a pihenő nap mellett; mind- azonáltal meg kell maradnom amellett, hogy sem a Talmud, sem a Rabbá-k a szombat lényegének meghatározásában

1 Im Kampf um Babel und Bibel. 25. o.

2 I. m. 41. es 42. o.

1