Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Metzger Márton: Sabbat és sabbatu
646 DR. METZGER MÁRTON. hónap 7., 14., 21., 28., továbbá 19. napját jelölték ezzel a névvel, 3. hogy ez engesztelő nap volt, 4. hogy innét származik a zsidó sabbat. Hogy a sabattu a katexochen napot jelentette-e vagy sem, ennek eldöntése e helyen felesleges. Mert feltéve, hogy úgy van, jelentősége nincsen. A királyok számára készült naptárakban két hónapnak, az Elül szökő hónapnak és a Markesván hónapnak 7., 14., 21., 28., továbbá a 19. (az előbbi hónap kezdetétől számított hétszer hetedik — 49. napja) különös jelentéssel és jelzéssel soroltatnak fel. Ezen napok jelentősége kitűnik az azokra tett rendelkezésből, mely lényegtelen változással a hónapok 7., 14., 21., 28., valamint a 19. napra is úgy szól : »A nagy népek pásztora sült húst vagy pirított eledelt ne egyék, ruhát ne cseréljen, fehér ruhát ne öltsön, áldozatot be ne mutasson. A király kocsira ne szálljon, mint uralkodó ne ítéljen, jós- helyen a mágus ne jósoljon, az orvos beteghez ne nyúljon ; kérés meghallgatására a nap nem alkalmas.« Ennyit tudunk arról a napról, melyből a zsidó sabbatnak kellett állítólag származnia. Az assyr nép a babonaságban elsőrangú. A démonok egész múzeumát hozták felszínre az ásatások. Valóban hiányos volna a mythologiájuk szerencsétlen napok nélkül. Ha még a sokkal józanabb rómainak is megvolt a dies ater-je hogy nélkülözhette a babonák őshazája, Babylonia ? Ezek tehát a szerencsétlen napok, melyeken a király- nak nem szabad semmit sem kezdeményezni ; bőjtölni kell és nem ölthet fehér ruhát. Nem-e önkénytelenül is Jónás próféta III. 7—9-re kell gondolnunk : »Et clamavit et dixit in Ninive ex ore regis et principum ejus, dicens : Homines et jumenta et boves, et peccora nongustent quidquam ne pascantur et aquam non bibant. Et operiantur saccis homines et jumenta et clament ad Dominum in fortitudine et convertatur vir a via sua mala, et ab iniquitate, quae est in manibus eorum. Quis scit si convertatur et ignoscat Deus : et revertatur a furore irae suae et non peribimus.« Nagy ennek a helynek a bizonyító ereje és a tanulsága.
