Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Metzger Márton: Sabbat és sabbatu
644 DE. METZGER .MÁRTON. dobén. Feltéve, hogy erre a kérdésre igennel válaszolhatunk, akkor is nagyon messze utat kell még megtennünk, míg Delitzsch Frigyes1 ezen állításához eljutunk : »így már lehetetlenség kételkedni abban, hogy a szombati, illetve vasár- napi munkaszünetben jogialt bőséges áldást a Tigris és Euphrat melletti ősi kulturnépnek köszönhetjük«.1 2 3 Már föntebb rámutattam arra, hogy Delitzsch néha hallatlan könnyelműséggel okoskodik, amit egy ellenfele, dr. Rudolf Kittel3 a »manőver« kemény szavával meg is ró. Az assyriologia fiatal tudományában, ilyen hangzású vég- leges ítéleteket kimondani és csak olyan gyengén motiválni, ahogy ő ezt teszi, a tudomány érdekében az errando disci- mus illusztrálására sem volna szabad. Nagyon megfontolandó, mikor »spruchreifa valami. De mielőtt érveire rátérnék, tisztázásra szorul egy kér- dés. Még pedig : vájjon Mózes isteni sugalmazásra vagy parancsra rendelte el a sabbat, a hetedik nap megszentelését, vagy pedig egyáltalán egy bizonyos szabályszerűen vissza- térő nap megszentelését ? Ezen kérdés helyes megoldása által tárgytalanná válik Delitzsch Frigyes egy másik igen merész állítása, hogy maga a zsidó traditio sabbat keletkeze- sét illetőleg biztos útbaigazítással nem szolgál.4 Ezen állítá- sának bizonyítására hivatkozik Mózes két helyére. Még pedig Mózes II. 20. 11. »Sex enim diebus fecit Deus coelum et terram et mare et omnia quae in eis sunt et requierit in die septimo idcirco benedixit Dominus diei sabbati, et sancti- ficavit eum. — Továbbá Mózes V. 5. 15. »Memento quod et ipse servieris in Aegypto et eduxerit te inde Deus tuus in manu forti et brachio extento. Idcirco praecipuit tibi, ut observares diem sabbati. Ide lehet még venni a Mózes I. 2. 3-at, noha az értelmileg teljesen megegyezik Mózes II. 20. 11-el. Első tekintetre a két idézet tényleg frappál. Az első abból magyarázza a sabbat megszentelését, hogy Isten hat 1 Babel und Bibel. Erster Vortrag. 31, 32 és 62, 63, 61, 65 oldal. 2 I. m. 32. o. 3 Theolog. Lit. Bb 1902. 17. sz. 4 I. m. I. 31. o.
