Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Wolkenberg Alajos: Bölcseleti szabatosság a szónoklásban
€04 DE. ־WOLXENBERÖ ALAJOS. ságot hoz létre, az igazság elfogadásának szükségképeni- ségét teremti. Ennélfogva a szónoknak azt az érvet kell legerősebben megragadnia, feldolgoznia, amelyik a legerő- sebb akár gondolkodástanilag, akár ékesszólástanilag épen a jelenlevő hallgatósággal szemben. Más érveket, a gyen- gébbeket pedig vagy halmoznia kell vagy az erősek mellé szétosztania. Ha nem hathatnak, mert gyengék, írja Quin- tilianus (Institt. orator. 5. 12.), hatni fognak, mert szá- mosak. Ha, folytatja, azt kell bizonyítanom, hogy embert öltél, mert örökségre vadásztál, azt mondom : íme a tények, azután : örökséget vártál, nagy örökséget vártál, szegény voltál, épen akkor legjobban szorongattak hitelezőid, sőt megbántottad őt, akinek örököse voltál és tudtad, hogy megváltoztatja végrendeletét . . . Mindezek magukban kis dolgok, de a halmozás által hatnak, ártanak nem mint a villámlás, hanem mint a jégeső. A Cicero fenti utasításából folyó lélektani érv pedig ez : mindent kerülnie kell a szónoknak, ami gyengítené nemcsak érvei erejét, de a hatást is, melyet hallgatóira gyakorol. A malo vitioque causae recedat. Gyengítené az érv erejét, ha az igazsággal ellenkező tanításokat csak vala- mivel is bővebben fejtegetné a kelleténél, ha inkább a rossz utálatára akarná vezetni hallgatóit, mint a jónak, az igaz- ságnak szeretetére. Ez a bonum quod habet causa, az igaz- ság, a jó ; az első cél, hogy ezt megismertessük és meg- szerettessük. De gyengítenék az érvelés és a hatás erejét a szónok személyes hibái és balfogásai is. Ezekre nézve Quintilianusnak néhány szavát elég lesz idézni : ut huma- nitas, facilitas, moderatio, benevolentia in oratore sunt jucundissimae, ita impudens, tumultuosa, iracunda oratio, summissa adulatio, affectata scurrilitas, in rebus ac verbis vilis pudor abalienat animos. Az érvelés gondolkodástani összes alakjait ismeri és használja az ékesszólástan, de bizonyos szabályokat állít fel használatukban. Azt a szónokra bízza, hogy érveit szé- les kidolgozásban vagy rövid kötéssel adja, de megkívánja, hogy ne okoskodjék folytonosan, hanem csak a bizony!-
