Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Irodalmi értesítő

434

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

tők. Midőn pl. bizonyítja a bennmaradó működés létezését s ellene azt hozzák fel, hogyan lehetséges a bennmaradó műkő- dés, ha a lélek osztható s részekből áll ? hisz akkor nem tud- hatni, vájjon az egyik rész működésének hatását nem-e a másik fogja fel ? azt feleli: hja ! a lélek nem darab részekből van összetéve, hanem oly egészet alkot, amely egy lény ugyan, de még nem annyira tökéletes, hogy fölbomolhatatlan volna. Ezt, kérem, nem lehet meggyőző feleletnek elfogadni. Ismétel- jük, vagy egyszerű az a lélek, vagy nem. Tertium non datur. Micsoda egyszerűség az, mely nem egészen egyszerű ? Mi a mértéke az egyszerűségnek ? S van-e egyáltalán mértéke ? S lehet-e kisebb-nagyobb egyszerűség ? Ha nem egészen egy- szerű, micsoda részekből, mi elemekből áll hát az az állati lélek? Ezek a részek nem lehetnek a lét és a lényeg, az állomány és a képesség ; mert hisz a szellem is bir ezekkel; tehát az sem volna egyszerű ; s ezt csak el nem fogadhatjuk.

Tovább már nem mehetünk megjegyzéseinkben; úgy is messzebre jutottunk már mint kellett volna. Nem hallgat- hatjuk el még azonban, hogy az állati ösztönnek a veleszüle- tett képekkel Cuvier után magyarázása (Cuviérnél tulajdon- képen »veleszületett álomképek«) túlhaladott álláspont ; másrészt konzervativizmusunk mellett is maradinak kell ítélnünk a szerzőnek a fejlődéstan fölött mondott bírálatát; nem mondhatnák oly kategorikusan, hogy a fejlődéstan »határozottan elvetendő«.

Ami végre szent Tamás véleményét illeti, melyet a füg- gelékben olvasunk : a felhozott idézetek korántsem olyanok, hogy behatóbb magyarázásuk nélkül azok alapján az angyali tudóst szerzőnk tanításában patronusának elismerjük.

A művecske jó szellemi gyakorlat volt a szerzőre nézve, de kitűnő alkalmat ad az elme s az Ítélet edzésére az olvasó- nak is.

Budapest. Dr, Stuckner János.