Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Irodalmi értesítő

422

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

melegen s nagyobb tekintélye van a külföldiek előtt, mint édes övéinél. Theodicaeájáról írt és elhangzott vélekedések szerint, egyeseknél nem talált barátságos fogadtatásra, külö- nősen: az isteni lényeget legtartalmasabban feltüntethető, az éleseszü Scotushoz hajló, Istenről-adott definitiója : »Deus est substantia spiritualis infinitae perfectionis« (183), noha itten különben négy szabad irány található : thomis- mus, scotismus, neoscholasticismus és a Billnart-é ; azután a filozófiai tankönyv keretében tárgyalt, védett pálmás molinismusa; a szerző stílusa ; állítólagos nyelveskedő szó- lási modora és végre az Istenérvek rövidsége.

Illik meghajolni kinek-kinek egyéni indifferens világ- nézete, meggyőződése előtt s kalapot is emelünk a közömbös egyéni gondolatvilágokat bevilágító fénysugaraknak, csak az a megjegyzésünk, hogy nem tanácsos az oly vélemény szolgálatába állani, mely vagy tartalmatlan, vagy valamely örvény szélén jár, vagy épenséggel fölötte lebeg. Az elsorolt vélekedésekre ez a mi meggyőződésünk :

Nézetek, melyek a szerző : »ipsum esse subsistens« defi- nitio elleni érvelésének ezen kijelentésében botránkoznak meg, hogy: »per esse nihil proprie perfectum exhibetur de Deo, neque tantum, quod ultimae formicae competit« s ebből következtetik, hogy a szerző tán az »esse« jelentésével sincsen tisztában, mert szerintük az esse, vagyis existere est ultima et maxima 1perfectio rerum, szükségszerűen Malebranche szemüvegén keresztül nézik az egész universumot s ezen keresztül bírálták meg Pécsi szellemi világát is, művét is. Kérem állítani: »esse est maxima perfectio rerum«, ez vészé- delmes Optimismus. Hogy az esse, levés, létezés maxima perfectio, így gondolkodtak már a stoikusok, Seneca, Leib- nitz, Wolf és többen, csakhogy egy Urraburu ezen állás- foglalásra reáharsogja : »Idem teneant, necesse est, Pantheistae, et generatim quicumque Deum censeant necessario agere . . .« Ez az Optimismus veszedelmes, mert pantheismust hord méhében, mely szerint az egész mindenség a legtökéletesebb. Szerintünk csak az Isten a legtökéletesebb esse. Szívesen megengedjük, hogy az »esse« prima, vagy ha tetszik ultima