Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 423 perfectio, de semmi esetre sem »maxima«, mert ha ez utóbbi állana, akkor a syllogismus ígj! következnék : esse est maxima perfectio ; atqui maxima perfectio est solus Deus. Ergo : omne esse = Deus. íme pantheismus! Feleletünk reá: in ordine logico C. in ontologico N. — Különben is, ha az »esse« és »est« »copula logica«-! használatuktól eltekintünk, akkor az esse jelentése egészen leolvad az »ens«-szel azonos határozatlan, legszimplexebb, legáltalánosabb s legközönségesebb jelen- téssé s akkor Pécsinek kell adnunk igazat : >esse« nihil per- fectum exhibet, nisi id, quod aliquo modo est. Végre is, esse a sumnak infinitivusa s ens megrövidített participiuma. Tehát . . . Valaki e pontra azt mondja, hogy Pécsi önmagára vessen követ, miért bátorkodott a sablonszerűén kézről- kézre adott nézetekkel szakítani s sokban Scotushoz köze- ledni, hiszen tudhatja a lengyel Statecznynek állítását: »Scholastica recentissima non admittit maiori ex parte sen- tentias Scoti proprias, minime quia ista falsa, aut periculosa essent, sed quia ad ordinem diei pertinet negligere systemata Scoti?« (Historia philosophiae.) Pécsi Theodicaeájában talpraesett és fényszóró érveivel a praedistinatiói nézetek közül föltétien határozottsággal a molinismusnak ítélte oda a pálmát. Ez egy jobban eltérő nézetet szült, mely annyira lesz feszítve, hogy szerző lesz a legnagyobb thomista, a molinismus pedig nem lesz képes akaratunknak még csak »directio«-ját sem megvédeni s így a fenti nézet homlokegyenest elle'nkezik az egyházi tannal : ». . . következőleg az a kivételezett directio is föltétlenül Istenből is ered, mert különben volna egy nova realitás nem Istenből . . . Ezt a nehézséget, valljuk be alázatosan, sohasem fogják megfejteni se a thomisták, se a molinisták, ezt magának az Urnák kell megmagyaráznia, mikor majd megjelenünk színe előtt, et videbimus eum sicuti est.« Noha teljesen értjük e túlnehéz, Istennek cselekvési világunkba benyúló s egész valónkat természetfeletti régióba emelő világban az alázatos fej meghajtást, kézösszetételt, mégis kérem színvallásra kényszerít az eredményt követelő e
