Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból
VEGYESEK. 409· sével akarja biztosítani üdvét. Különben e ponton ki lehet mutatni, hogy épen a katholikus kereszténység az ő tiszta Istenfogalmával emelte ki a nyugati emberiséget a termé- szeti kötöttségből és renyheségből. 3. A vita folyamán fölmerült a kérdés : gyönyör-e a munka ? Csatlakozom az elnök urnák álláspontjához ; de hozzáteszem, hogy olykor a munkagyönyör forrása nem- csak a sikerben van, hanem magának a tehetségnek érvé- nyesítésében ; kinek erő van az izmaiban, szereti fesze- geti tagjait, ha nem is jár kimutatható eredménnyel. Ennek természetfölötti alapja az, hogy az emberben az Isten kép- mása valósulásra tör, és ez mindig gyönyörrel járna, ha a képmás ép volna. A munka azonban legtöbbször keserves ; ennek nem lehet más okát adni, mint hogy az emberbe egy gyökeres disszonancia fészkelődött bele ... az áteredő bűn. Az előadó nagy örömét fejezi ki az elhangzott észre- vételekért, azokhoz viszont megjegyzéseket tesz, mire az elnök az ülést bezárja. Kelt mint fent. Dr. Székely István, Jegyezte: Dr. Hanauer A. István,. elnök. főtitkár. Jegyzőkönyv, mely felvétetett az Aquinói-Szent-Tamás-Társaság 1910. május 7-ikén d. u. 5 órától a budapesti központi pap- nevelő-intézet dísztermében tartott üléséről. Jelen voltak : dr. Székely István udvari tanácsos elnök, dr. Kiss János alelnök, dr. Hanauer A. István főtitkár, dr. Schütz Antal titkár, dr. Wolkenberg Alajos, szatmári szem. lelki igazgató, Fodor Géza, dr. Lutter János, dr. Töt- tösy Mihály, dr. Turchányi Tihamér, Kőszegi Mihály, dr. Trikói József, Zimányi Gyula tanárok, Lukács Géza, Lei- meter É. János szentszéki tanácsos, P. Soós István és P. Hajós Szaniszló kármeliták, dr. Glattfelder Gyula, dr. Acsay
