Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Jehlicska Ferenc: A munkakedv kérdése erkölcsi és társadalmi szempontból
Á MUNKAKEDV KÉRDÉSE ERKÖLCSI ÉS TÁRS. SZEMPONTBÓL. 373 kárhoztatni. Ámde van csendes mártiromság is, a köteles- ségteljesítésnek, a szürke, föl nem tűnő, áldozatos munká- nak vértanusága, melyet tán senki nem lát, nem magasz- tál, tapsokkal nem jutalmaz : s a vértanuságnak ez a neme nagyobb, dicsőbb.1 A modern kor egyre jobban méltányolja az életnek apróbb mozzanatait is. Ma már a kicsiben is észre tudjuk venni a nagyot. Ma már valamennyien nagy- nak tartjuk azt az embert, aki lankadatlan munkával sok ismeretet szerzett, sok apró áldozatot hozott az emberiség- nek nagy ügyeiért, Istennek dicsőségéért. Egyébként a rendkívüli lángelmék csak időnkénti löké- seket adtak annak a vonatnak, amelyen az emberiség halad ; akik ezt a vonatot egyenletesen és lassan bár, de állandóan előbbre viszik, azok az apró, kitartó kulturmunkának em- béréi. Sőt tovább megyünk. Ha vizsgáljuk a nagy elmék- nek és alkotásoknak genezisét, a háttérben mindig ott talál- juk a szürke munkát és az ernyedetlen kitartást. Bár két- ségkívül vannak rendkívüli adományokkal megáldott em- berek, írja »Die Ermüdung« c. könyvében Mosso, mégis »ha közelebbről szemügyre vesszük eme lángelméket és tanulmányozzuk jellemüket, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a fárasztó munka kényszerítő törvényének nekik is alá kellett magukat vetniök«.2 »Igen sok előítélet kering az emberek között, írja Mosso, a lángelme hatalmáról ; erednek pedig ezek az előítéletek egyrészt abból, hogy szeretjük a kápráztató és a csodálato- sat, másrészt pedig onnét, hogy a legtöbb kiváló ember elrej- teni igyekszik fáradozásait, hogy így nagyobbnak tűnjék föl, mint a mekkora tényleg volt.«3 Michelangelo egész halom rajzot, mintát, karcolatot, tervet égetett el halála előtt, hogy senki sem tudja meg, mennyi fáradságába, kitartó, munkájába került, míg töké- letességének ismert fokát elérte.4 Raphaelről pedig így 1 V. ö. Th. G. Masaryk, i. m. 2 Mosso, i. m. 309. 1. 3 ü. o. 309. 1. 4 U. o. 308. 1.
