Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Notter Antal: A szerzetesi szegénység jogi tartalma
A SZERZETESI SZEGÉNYSÉG JOGI TARTALMA. ' 33 szerzet a professus hitelezőinek korlátlanul, hanem csak gazdagodása erejéig. 1 2. Az ünnepélyes fogadalmat tevő szerzetes ugyanazokon a dolgokon, melyeknek tulajdonjogát elveszti, egyúttal minden- nemű egyéb dologi jogot (haszonélvezet, használat stb.) ; továbbá az ünnepélyes szegénységi fogadalomnak az ünnepélyes engedelmességi fogadalommal való kapcsolata és az ünnepélyes professióban foglalt traditio miatt egyúttal ugyanezen dolgok fölött való mindennemű önálló rendelkezési jogot is elveszti. Ez egyenes folyománya annak a módnak, ahogyan a szegénység evangéliumi tanácsa a szerzetekben, sőt a kongre- gációkban is jogilag megvalósíttatik. És ki van mondva ez mindazokban az egyházi jogszabályokban, melyek a szerze- tesi szegénységre vonatkoznak.1 2 3. Az ünnepélyes fogadalmat tevő szerzetes az ünnepélyes fogadalomtétel pillanatában ugyanúgy és ugyanazokból az okokból, miként mindennemű tulajdonjogot, elveszíti egyúttal idegen vagyonon létező mindennemű dologi jogát (szolgalom, zálog), valamint mindennemű kötelmi jogát, mellyel másokkal szemben akár jogügyletből, akár más jogalapon bír. Ezek a dologi és kötelmi jogok ugyanazokra szállnak át (élők közti jogügyletből jogosítottak, végrendeleti örökösök, szerzet), kikre a szerzetes vagyonának tulajdonjoga átszáll. 4. Az ünnepélyes fogadalmakat tevő szerzetes képtelen arra, hogy az ünnepélyes fogadalmak letétele után tulajdonjog alanya legyen. Amint tehát nem lehet tulajdonosa annak a vagyon- nak vagy dolognak, mely őt az ünnepélyes fogadalmak előtt tulajdonosként illette, úgy nem lehet tulajdonosa semmi újonnan szerzendő dolognak sem.3 1 Wernz, Jus decretalium, 2. kiad., III. köt. 331. I. 2 c. 2. 4. 6. X. III. 35. Concil. Trid. sess. XXV., cap. 2. de regulär. 3 A trienti zsinat sess. XXV., cap. 2 de regulär, szövege szerint ha azt betű szerint vesszük, a szerzetes, bár ünnepélyes fogadalmat tett, képes tulajdonszerzésre. Az általa megszerzett dolog tulaj- dona nem ipso jure a szerzeté, hanem a tulajdon őt illeti, csakhogy ő köteles a megszerzett dolgot átadni a szerzet-elöljárónak, ki a Hittudományi Folyóirat. 1910. 3
