Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai
280 DE. PROHÁSZKA OTTOKÁR. bán is fogalmak, szerepelnek ott is definitiók, de miután az erkölcs nem tan, hanem tény s csupa konkrét cselekvés, azért aztán az erkölcsben magában, a való életben nem az elvont fogalmat, hanem a konkrét valóságot, nem az ember fogai- mát, hanem a konkrét embert kell szem előtt tartanunk s értéknek a konkrét egyéni tényt tartanunk. Mily keveset tájékoztat például a morális életben az ember definitiója, mely szerint az ember értelmes lény. Ez a hideg, vérszegény abstractiv épen csak egy jelleget emel ki, de a valóságot,, azt a konkrét, cselekvő embert, azt az ezer fonálból szőtt szövedéket ugyancsak nem födi s azért aztán az érkölcsi tetteket illetőleg is alig tájékoztat. Mindenesetre értelmes lény az ember, de nemcsak az, hanem érzelmes is, kedélyes is ; sok öntudatlansággal s össztönösséggel átitatva ; szoká- sokkal, traditiókkal, suggestiókkal átszőve. Az ember értelmes lény, tehát szabad is ; de nemcsak szabad, hanem ösztönös is ; kiindulhat, de indíttatik is ; utat választhat, de irányaiba bele is tereli őt az öntudatlanság, a szokás, a gon- dolatlanság sokféle gravitatiója. Gondolkozik, reflektál is; de a gondolatokba, az ítéletekbe súlyt, értéket nemcsak a reflexio, hanem az érzés, a hangulat is ad. S ez mind ott játszik, ott feszül, ott vibrál abban a definitióban, hogy az ember értelmes lény, azaz, hogy nem is a definitióban, hanem a definícióval jelzett, de ki nem fejezett valóságban. Az a valóság a konkrét ember ; nem monas, mely elszigetelten áll a világban, hanem mely integratiója a környezetnek s társa- dalomnak. Ember emberrel, nemzedék nemzedékkel van össze- kötve ; hajlamokat, izlési dispositiókat, irányzatokat meg- határoznak születés, nevelés, szokások, intézmények, nyelv, művészet, munka, környezet. Lesznek nagy tényezők a mi morálisunkban, melyeket tán nem igen értékelünk, pedig nagy, meleg hatalmak, milyenek a közérzések, köznézetek, közhangulatok, melyek nem is az individuumnak, hanem inkább helyzetének energiái. Múlt élmények nyomai, régi tapasztalatok maradékai be vannak ágyazva a hagyomá- nyokba, melyekben nevelődünk, mint ahogy a faj, a gene- rációk élete nem ment el nyomtalanul a szervezet fölött,
