Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai
AZ INTELLECTU ALISMÚS TÚLHAJTÁSAI. 281 hanem bizonyára jellemző nyomokat hagyott rajta. Ez mind nem annyira személyes, mint inkább személytelen elem, magyarázatát adja az ítéletek s értékelések különbözőségé- nek ember és ember, család és család, nép és nép, korszak és korszak közt. Ez a személytelen s a személyt környékező s erősen befolyásoló érzelmi, öntudatos s öntudatlan atmoszféra behat a lélekre mint a levegő, a kiima a tenyészetre ; ez a társadalmi milieu, ez a személytelen psyché befolyásolja az egyes ember lelkületét. Nem mondhatjuk, hogy külön lény, hanem hogy az egyedeknek mintegy öntudatlan, nem egyéni, de azokat mégis alkotó része; megint egy darab irratio- nale az animal rationaleben. Ezt az egész belső valóságot fogalmakkal .kimeríteni, definitiókkal meghatározni nem lehet, már csak azért sem, mert minden emberben más és más s mert ezenkívül erkölcsivé csak annyiban válik, amennyiben öntudatunkba lép. Az öntudat pedig megint minden emberben más és más. Méltán kérdezhetjük ezek után, hogy tekintve egyrészt az átlátszó s világos sémákat, melyek az öntudatnak, az erkölcsnek, szabadságnak fogalmait állítják elénk s másrészt azt az irrationális meleg világot, mely tele van hangulatokkal, tompa vagy éber észrevevésekkel, ösztönös vagy félig öntuda- tos lelkiséggel, szükségletekkel, hajlamokkal, igényekkel, mi lesz hát az, ami latba esik s aminek e belső világban döntő szerepe van ? S a felelet előttem világos : az csakis a tett, az én tettem, az én akaratom lehet, melynek erejében a nem énből én, abból a sok személytelenségből, ösztönösség- bői az én világom alakul ki. Ez az én tettem lesz az én vilá- gom, ez lesz az én alakításom ; nem gondolat, nem ismeret, hanem tény és tett; nem ratio és tükrözés, hanem irrationale quid, az akarat világa, tehát konkrét valóság ; belső, átélt valóság. Ezt a valóságot mi teremtjük meg. Ez alakításban van az élet súlypontja s egészségtelen s képtelen minden irányzat, mely az élet súlypontját máshová fekteti, vagy az élet értékelését más elvek szerint igazítja, tehát az
