Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai

278

DR. PROHÁSZKA OTTOKÁR.

művészetből is tudomány, de nem a tudomány inspirálja a művészetet ; elemezheti jellegeit, de géniuszokat nem nevel. Ez más világ, ez nem abstractio ; itt érzés, érzék, itt öntudat- lan mélységekből alakító öntudatba lüktető erők dolgoznak : konkrétek, közvetetlenek, naivak. Érzés s érzék visszavezet- hetetlen nagy, közvetetten, való adatok. Az alakítás, a terem- tés, az alkotás vágya minden izébei^ elemezhetetlen ; csupa irrationális lelki adat s elem ! S hány ily elem s erő dolgozik s érvényesül abban, amit fejlődésnek s kultúrának hívunk. A fejlődést nem lehet analysisszel magyarázni, hanem egy nagy, beláthatatlan syntesis az, melyről lehet sok systema, de amely végiggázol minden systemán s megy a maga útján. Olyanok vagyunk vele szemben, mint az idomítatlan elefánton ülő ember ; ez is ül s akarna menni valamerre, de az alatta járó kolosszális erőnek az embertől különálló ösztönei vannak, melyeket az ember tanulmányozhat, föl is használhat, de nem tőle vannak s nem szerinte igazodnak. Kutató szemünk előtt elvész a fejlődés titokzatos útja a beláthatatlan jövőnek sűrii ködében ; mi nézzük, csodáljuk, dolgozunk művein, de nem látjuk, hogy mi lesz mindebből. Minden ága-boga csupa kis s nagy csoda ! Mily csodálatos alkotások a nyelvek ; mily fakadási s jegecesedési kifogyhatatlansággal, mily filigrán s majd meg masszív architektúrával s hány ily remekmű verődött ki a kultúra lelki világában ! Ki csinálta ezeket, a gondolat e komplikált léghajóit ? Mily bámulatosak a társa- dalmi alakulások, az intézmények és szokások, melyek az élet ösztönéből s a néptömegek félig éber öndtudatából valók ! S rámutassak-e az életnek arra a párázatos, meleg, kábító, illatos őserdejére, mely a kedély világa, a bensőség mélysé- geire s a vallásos élet mysticismusára ? Van itt ismeret, fölfogás is, de a fő a meleg, elmélyedő lelkiség. Ki tudja értelmi kifejezésre hozni az áhítatot, mely a kölni dóm ívei alatt fakadt s a lelkületet, mellyel a barátok templomában járnak föl-alá az esti szürkületben azok a néma alakok, kik az oltárokhoz letérdelnek, gyertyáikat meggyujtják, olvasóik szemeit pergetik, szent Antalnak adójukat meghozzák s a lourdesi fehér Szűz arcán csüggnek. íme az egész szellemi, lelki