Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai
AZ INTELLECTUALISMUS TÚLI!AJTÁSAI. 277 való tartalmat s nem abstraet ideákat, életet s nem ismeretet állít a lélekbe ; ami érzéssel s akarással s egyéni megtapasz- talással építi föl a lélek egyedi világát. Ezt a világot magam is csak jelezni tudom s csak az érti, aki éli. Ide tartozik érzés, vágy, akarat, kedély, érzelem, indulat, művészet, gazdasági, társadalmi élet, nyelvek, intézmények, erkölcs, vallás. A való- ság hat miránk s érzésünkben, akaratunkban, kedélyünk- ben, öntudatunkban sajátos reactiók jelentkeznek, melyek mind a konkrétre, mind az élet konkrét, való tartalmára, mind az öntudat meleg, igaz, egyéni értékeire vonatkoznak. Ez a lelkűiét, ez az öndudatot kitöltő, lelki jelenlét s jelen valóság nem értés, nem tudás, nem abstractio, hanem a tulajdonképeni élet. Minden fogalom és tudás csak lelki tükrözés ; az érzésben s akarásban kijegecesedő lelkűiét s érzület pedig nem tükrözés, hanem való lelkiség. Ez a való lelkiség s lelki valóság szakasztott olyan a fogalommal szem- ben, mint minden más valóság ; konkrét lévén s valóság lévén, azt fölérteni nem lehet. Fogalmakat alkotni róla lehet, mint ahogy a vak alkot magának magyarázatok révén fogalmat a színről s világosságról s a süket a hangról s zené- ről ; de ahogy ezek elmaradnak fogalmaikkal a valóságtól, úgy marad el a belső világot elgondoló, de azt' át nem élő ember az élő, lelki valóságtól. Érti-e valaki, aki át nem éli, az alkony, a csillagos ég, a világ bűbájos behatásait ? Érti-e, hogy mily harmóniák ömlenek be a lélekbe a virágzó barack- fáról ? Érti-e az áhítatot, bensőséget, az öntudatban nyíló mélységek érzetét, a lélek sejtelmeit, aggályait s szent borzai- mait, ha át nem élte azokat ? Érti-e, ha meg nem tapasztalta, hogy mily üstökös pályákon jár az intuitio s mily felhőkből villannak a géniusz gondolatai ? Ismeri-e, hogy mily forrásai vannak az inspirációnak s mily mélységekből lüktetnek a művészet motívumai ? Valóban ez mind élet, öntudat s ön tu- datlanság, tele misztikával, s ugyancsak kétségbevonhatatlan realismusszal is! A lélek mélyeiből való a művészet, az alakítás vágya, ez a konkrét lelkiség, mely nem fogalmakból indul ki, nem az abstractiók zónájában él, hanem a lelki valóság, a konkrét formák, az alakító erők talaján áll s él. Lehet a
