Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai
276 DK. PROHÁSZKA OTTOKÁR. az ismereti s gyakorlati életfokon tenni lehet. Cselek- vésre, pragmára van beigazítva ismeretünk s igazsági tartalma is dynamikus ; a tettet van hivatva szolgálni s azt sürgeti szinte követelményképen. Ez lévén az isme- retnek a tendentiája s a teleologiája, könnyen érthető, hogy a gondolat szükségképen rá is szorul a tettre, mert kiegészítését, bevégzettségét s psychologiai keretezését, biztosságot s megnyugvást a cselekvéstől nyer. A bizonyos- ság végre is érzet, mely a teljes belátást, vagy az igazsággal való összeköttetésnek ismeretét kiséri. Már most a teljes, közvetetlen belátás, az evidentia nagyon is szűk körre szorul; van azonban ezenkívül bizonyosságunk, mely a gondolatok s ismeretek összeköttetésein szorosabb vagy lazább kapcso- latokon, hosszabb vagy rövidebb fogalmi láncokon épül föl. Hogy ismereteink e túlnyomó nagy részében is megállapo- dúsra s biztosságra tegyünk szert, ahhoz a tett, a cselekvés lelket megnyugtató kiegészítése kell. Az ismeret ugyanis adja a dolgokat abstract jelzésekkel, de nem fogja meg a valót sokszor az evidentia biztos markolásával. Ilyenkor a cselek- vés, a tett, miután a konkrét valót a maga irrationális voltá- bán környékezi meg, kiegészíti a maga sajátos érintkezésé- vei az ismeret hiányát s megnyugtatja a lelket. A megtapasz- talás által megy át a valóság az én-be s sokféleképen beiga- zodik, hogy tenni, tapasztalni kell, ha végleg megnyugodni s megbizonyosodni akarunk. A lélek higiejája tehát a tettet követeli ; enélkül bomlás s egyensúlymegzavarodás foglal benne tért. A lélek egyensúlyához mindkét tényező kell, az ismeret épúgy, mint a tett ! II. Áttérhetek már most a második pontra, mely szerint a fogalmi világ, tudás s tudomány, már csak azért sem építheti ki s erős syntesissé ki nem alakíthatja az életet, mert az értelmi ismeret az életnek csak egy felvetődő s előresiető hulláma s rajta kívül áll s él a lélek gazdag világa, áradozik az életnyilvánulások őseredeti s kimeríthetetlen bősége, mindaz, amit a tudáson kívül életnek hívunk, mindaz, ami
