Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai
AZ INTELLECTU ALISMUS TÚLHAJTÁSAI. 259 is, amilyen ősi, eredeti, oly célszerűséggel telített tény; van ugyan ösztön is benne, de nem az üti rá jellegét a mi éle- tünkre. A mi életünket a konkrét történés által meg nem határozott, hanem általunk szabadon kitűzött s szabadon elérendő célok jellemzik ; azért van az embernek e magasabb, világfölényesebb célok szolgálatára az ösztönei mellett s ösztönein kívül értelme is. Az értelem tehát ép oly eszköze s orgánuma az életnek, mint az ösztön ; szerv, mely bele van állítva az élet szolgálatába. Itt szervnek, orgánumnak az értelmet természetesen nem úgy mondom mint az érzéket vagy képzeletet, hanem e szóval csak jelezni akarom, hogy az egésznek része s az életet szolgáló functi ók egyike. Tehát az értelem része az egésznek, functiója az életnek s mint ilyen az életért van. Az emberi életnek, ennek az egész, titokzatos, csodálatos, őseredeti systemának szolgálatában áll; mint ahogy a csáp, a gyomor, a kéz, úgy az ész is. Ez is arra való, hogy szétszedje, szétdarabolja, fölszeletezze a világot s így sajátosan preparálva vegye s szívja föl azt. Amik a gyökér, a levél s a sejtek a növénynek, az a vegetatív, sensitiv s értelmi functiók összessége az embernek. Szervek, erőrendszerek a világban való eligazodásra, a környezetben való érvényesülésre. Minden systema a természetbe van belekapcsolva, akár növény, akár ember legyen s mindegyik lenni, fönnállani s érvényesülni akar s mikor ezt akarja, rászorul a világra s belőle veszi, töri ki dirib-darabjait, hogy azokat magában magasabb létfokra emelje. Ezt a foglalást s fölszívást szervei által teszi; teszi az értelem által is. Az érte- lem s az ismeret tehát nem öncél; nem valami világ, mely önmagáért akar kitágulni s kiépülni; hanem az értelem is, meg minden ismeret is׳ az életet szolgálja, szerve az életnek, hogy készleteit előteremtse ; functiója a titokzatos, érthetet- len energiának; mint actió jelentkezik s a több actióba torkollik s e szervi, e functionális rendeltetéséből soha, sehol sem vetkőzhetik ki. De akkor már is tisztába jutok azon kérdés iránt, hogy minek nézzem az értelmet az ember erőinek rendszerében s mit várjak tőle ? 17*
