Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai
260 DR. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Az élet fiziológiája az értelmet az ösztön helyén láttatja. Az ösztönt felváltotta a lét magasabb fokán az értelem, következőleg ennek rá kell képesítve lennie arra, hogy az életet irányítsa, a helyes perspectivákba állítsa. Kell, hogy céljait kitűzni s azok felé az utat megnyitni tudja. S ezt a feladatot az abstract ismeret tényleg kitünően teljesítheti, mert ki tudja emelni az általános jellegeket, tudja a távolit a közelivel viszonyba hozni; tud kombinálni, csoportosítani, rendezni, vagyis tudja a cél s az eszköz viszonyát is fölismerni ; tudja a jelenvaló eszközt a távoli célra beigazítani. Az abstract ismeret tényleg a nagy általánosítások, összefüggések s per- spektivák ismerete ; az adja az elvont fogalmakat, melyek a konkrét világból kiemelkedve tájékoztatnak. Nem mondja ugyan meg, hogy mi a dolog önmagában, hanem megmondja, hogy mik a dolgok összefüggései s megmondja azért, mert ép erre van szükség; szükség van t. i. arra, hogy a dolgokon eligazodjunk s azáltal az életet erősen kialakítsuk. Tehát az értelem képes célokat adni, célok felé irányi- tani, képes az élet igaz perspectiváiba állítani. Erről kétség nincs s ebben teljesen meg kell nyugodnom. Az élet nagy céljait a maguk általánosságában ép oly biztosan kell föl- .ismernem, mint ahogy az ösztön biztosan vezet. Lesz azonban az értelem s az ösztön e célokra rámutató s rávezető szerepe közt nagy különbség is s ez abban áll, hogy míg az ösztön sokféle eljárást, utat nem ismer s mindent hegyiről-tövire meghatároz : addig az értelmi ismeret ép azért mert elvontan s tájékoztatásképen adja a célokat, a részletes felfogásnak s alakításnak s az eszme kidolgozásá- nak tág teret hagy. Az egyik így, a másik úgy intézi életét ; az egyik ebbe, a másik más irányba tereli útját. A nagy irá- nyitásokat azonban az értelem adja meg s a beteges irány- zatok s a szellemi perverzitások, melyek önmagukat is félre- értik, ugyancsak nem cáfolnak rá az értelemnek életet igazító s irányító hivatására. Annyira az embertípusnak is kell ráképesítve lennie, hogy alkalmasan tudjon belekapcsolódni a világba s eliga- zodni céljai iránt. Cél nélkül, a cél biztos tudata nélkül
