Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai
258 DR. PROHÁSZKA OTTOKÁR. nagy, elemezhetetlen s visszavezethetetlen tény áll előttünk ; mint végtelenbe elnyúló gyökérzet, melynek három faka־ dása van : a növény, az állat s az ember világa. Hármas motívumon épül föl, hármas ösztönnel áll be a többlétbe, az akcióba, t. i., a vegetativ vagy organikus, az érzési vagy állati s az értelmi s szabadakarati energiával. Akár lefelé, akár felfelé nézzük is az élet nagyszerű távlatait, bármennyire kutatjuk is a hármas világnak egymásba való látszólagos átmeneteit, kapcsolalatot sokfélét találunk, de magyarázatot nem. A vegetativ ösztönt nem lehet a kémiából magyarázni,, az érzést nem a vegetációból, az értelmet nem az ösztönből.. Megfordítva még észszerűtlenebbül járnánk el : az ösztönt nem tekinthetjük megmerevült észszerűségnek s a vegetativ elvet nem megdermedt ösztönösségnek. Ösztönt egyáltalában nem szabad az értelmi ismeretből magyarázni, mert elemibb adata az életnek s mert nem szorul értelmi ismeretre, lévén közvetetlenül beleillesztve az actióba s ki sem emelhető onnan. Az értelmi ismeret az ösztönnel szemben új adat, mely az ösztön mellé s némileg az ösztön helyébe áll s mely ugyanazt akarja felsőbb fokon, amit az ösztön a maga fokán végez. Az ösztön nem akar intelligens lenni. Az ösztönnek nincs ösztöne, hogy megszűnjék ösztön lenni s épúgy az intelligencia nem akar ösztön lenni ; hanem több akar lenni, mert arra való, hogy a természet az actiót, a több életet általa fokozza. Ösztön is, intelligencia is életet, actiót szolgál, arra van rendeltetve, arra van beállítva ; az egyik így, a másik úgy. Ezt a szolgálatot megint egy mélységes célszerűség igazítja,, mely oly adat mint a lét, mint az élet maga ; oly eredeti, oly föltétien, oly erős. A célszerűség sem való az ismeretből ; ellenkezőleg az ismeretet is a célszerűség hordozza s hatja át, mint ahogy a lét s az élet tele van célszerűséggel, akár fölismer- jük azt, akár nem. így a vegetatív élet csupa célszerűség ; az állatvilágot csodálatos célszerűség intézi ; de egyikük sem való ismeretből vagy valamiféle tapasztalatból. A növényben nem verődött össze sok próbálgatás után, az állatba nem alkalmazkodott bele sok kísérletezés után, hanem bennük van mint ősi, eredeti, vissza nem vezethető tény. Az emberi élet
