Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai
254 DR. PROhIsZKA OTTOKAR. rűen hat s függünk tőle s e függés rendszeres, törvényes ismeretet fundál. Tudjuk azonban azt is, hogy amit mi dolog- nak hívunk, hogy az tünet, vagyis az élet sajátos reactiójá- bán kialakított valami s ettől nem szabadulunk. Ezek a mi tüneteink s tapasztalataink a külvilágtól függnek s objectiv kapcsolatot adnak, amely megvan akkor is, mikor az értelem, ez a sajátos energia reagál a tünetre s megérti, vagyis megfogja azt, még pedig a neki való pontjain. E pontok megvannak a tárgyban, de csak az értelem tudja a dolgokat e pontokon megfogni, csápjai ehhez csak neki vannak. A valóság így adja magát ; biztos, hogy adja magát, hisz fogjuk ; de nekünk valóan adja magát s az is helyes, hisz máskép nem adhatja s az objecti vitás az, hogy nekünk valóan adja magát ; a nem nekünk való, nem a mi objectumunk. Ne hagyjuk tehát megzavartatni systemákkal az ismeret egyszerű adatait. Az igazság s egyszerűség együtt jár s a böl- cseség épen e nagy, egyszerű gondolatoknak közvetlen érté- kelése. S a hiba nem is az adatok el nem fogadásában áll, hanem inkább abban, hogy nem vagyunk tisztában az iránt, hogy mit is ad hát az az adat s hogy az objectivitas rovására túlsá- gos sokat tulajdonítunk neki. Ebben ludas az intellectualismus s rászolgál Kantnak megjegyzésére, melyet a természet- tudósokról tett : »Verschiedene Naturlehrer neuerer Zeiten . . . glauben den Aal der Wissenschaft beim Schwanz zu erwi- sehen«. (Chamberlain, Immanuel Kant 388.) Az intel- lectualisták mind azt hiszik, hogy a valóság angolnáját a farkánál meg lehet fogni, sőt hogy ők máris fogják s el nem eresztik. Az értelmi ismeret nem erre való, hanem arra, hogy értelmünkkel néhány ponton megtapogathassuk a valót, hogy e megtapogatás által biztosan tájékozódjunk a fogalmak által jelzett s e jelzések, e jellegek alatt rejlő valóság iránt. Ez a tájékozódás azután ismét arra való, hogy tegyünk, menjünk, haladjunk, éljünk s a cselekvés által a »subjacens« valósággal máskép is, igazabban, valóbban érintkezzünk. Az értelmi ismeret úgy érinti egyes pontokon, az értelmi jellegeken a valóságot, mint a vizipók érinti leheletszerűen lábaival a víztükröt. Nem szívja föl a
