Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai
AZ INTELLECTUALISMUS TÚLHAJTÁSAI. 253 sugárnál is finomabb s átlátszóbb fonatú szövedékeivel szem- ben, melyek nemhogy az igazi valóság, de egyáltalában nem valóság s melyek a konkrét létet, ezt az egyetlen s igaz való- ságot önmagában el sem érik ! Óriási tehát ez intellectualis- musnak önhittsége s túlzása, mikor az ideák világát a maga- sabb s több lét világának adja ki, mellyel szemben s messze tőle, lent, a tökéletlenség s az üres potentialitás sötétségé- ben, kavarog a »nec quid, nec quale, nec quantum«, a substra- túrna az ideának s a formának. Ez az a világ, hol nincs mit érteni; ez az a világ, hol a változás, a születés és halál, az eredés és bomlás kisért s csak az a vigasztaló, de egyszersmind teljesen érthetetlen, hogy minek ereszkedtek hát le azok a fényes ideák s azok az erős formák e sötét ürességbe s minek bukdácsolnak itt a romlandóság piszkos árjában. Hogy minek, azt senki sem tudja ; de a filozóf nem is kérdezheti ; hisz a létnek érthetősége az ideával s formával ki van merítve, érje hát be az ember is azzal, hogy az ideákat kontemplál- hatja ; más dolga úgy sem akad, mivel más érteni való nincs ! Az intellectualismus mindenütt osztja, ha nem is ezt a thesist, de ezt a tendentiát; tudni, látni, nézni, kontemplátor- nak lenni, ez a jelszó. De ezt csak oly föltétel alatt teheti, ha az ideákban látja a dolgok lényegét s tartalmát. Ellenben ha az ismeretben csak értelmi elemek s meghatározások hálóját látjuk, melyet a világra kivetünk, hogy azt lefoglal- juk s céljainkra fölhasználjuk ; ha az ismeretet elsősorban a cselekvés föltételének s kikezdésének nézzük : akkor bár- mily nagyra tartsuk is az abstract ismeretet, nem fogunk megpihenni benne s azt az egész tükröző, representativ tar- talmat arra fogjuk fölhasználni, hogy eligazítása mellett a valósághoz forduljunk s a cselekvésben is érintkezzünk az előbb csak tükröztetett valósággal. Nem tudom, hogy van-e, aki az értelmi fogalmak e taksálásában skepsist lát, vagy az objectív ismeret taga- dását érzi ki belőle ; de az ilyen még nem hatolt bele fölfogá- sainkba igazán. Szó sincs róla ; nem tagadjuk az értelmi isme- rét objecti vitását ; sőt ellenkezőleg valljuk, védjük s föltűn- tétjük alapjait. Hiszen van világ s a világ hat reánk; soksze-
