Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai
242 DR. PROHÁSZKA OTTOKAR. mint általa kimerítendő s feldolgozandó tartalomhoz s nem sorakozik-e ez az emberi értelem is ennek a relatív létnek szervei s tehetségei közé, melyeknek föladata végre is nem a mindenség fölértése, hanem ennek az emberi életnek szeren- esés kialakítása ? Kell az emberi élethez is világnézet, kell világfölényesség ; kell, hogy a világ céljába igazíthassuk bele utunkat ; kell hozzá, hogy a relatív létből az absolut okhoz jussunk el ; de azért az ember a valóságon épen hogy elsiklik, mint a vizipók a víz tükre fölött, anélkül, hogy a konkrét mély- ségbe bele hatolna. A lényegismeret tehát szerénységre int s teljes bizonyossággal fölvilágosít az iránt, hogy értelmünk- nek nem lehet hivatása a valóság, az igazság contemplatiója. A vaksi ember már csak nem gondolhatja, hogy festőnek született, s a vidék szépségeinek szemléletét már csak mi sem denevérre, hanem inkább sasra bíznók. Ezzel nem becs- mérlem az értelmi ismeretet ; hisz kifejtettem, hogy új,, visszavezethetetlen s a kultúrát hordozó hatalom; de az intellectualismusszal s rationalismusszal szemben szükséges, hogy öntudatunkra hozzuk, hogy mink van abban az értelmi ismeretben s mit becsüljünk rajta, hogy azután helyesen állíthassuk azt be az élet systemájába s egyensúlyába. A reá- litás kimerítéséhez, az igazság fölértéséhez, adaequatióknak ész s valóság közt való fölállításához ugyancsak nincs közöm, mert fogalmaim, összes ismereteim tartalma nem a dolgok fölértésére önmagában, hanem azoknak az életbe való beállí- tására vonatkozik. Valamit fogunk érteni a világból, de annyi bizonyos, hogy az nem lesz elég ahhoz, hogy az az értés, látás önmagában cél legyen. Az is csak eszköz s tartalmát is tehát nem a merev adat, hanem az actióra való tekintet szerint kell értékelnünk. Az actio, az élet, a tapasztalat, a cselekvés fogja az ismeretet kiegészíteni, több tartalom- mai kitölteni, az fogja egyre jobban kifejteni, meghatá- rozni az ismeretet. Ez nem annyit jelent, hogy nincs értelmi ismeretünk ; nem is azt, hogy az igazság csak életrevalóság, csak hasznosság, mint ahogy azt a pragma- tismus szeretné ; hanem igenis azt jelenti, hogy az értelmi ismeret, miután csak elvontan, általános körvonalakban,
