Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai
AZ INTELLECTU ALISMUS TÚLH AJTÁSAI. 243 jellegekkel való meghatározásban adja a tárgyakat, azok kitöltését s pozitív tartalommal való telítését nem maga adja, nem is adhatja, hanem azt az actiótól, az élettől várja. A fogalomban tehát senki sem nyugodhatik meg, az nem pihenője az életnek ; annak elvont, átlátszó, éteri, híg milieuje nem az erő s az élet levegője ; az csak eszköz, csak jelzés, csak utalás, csak eligazítás s konkrét, belső tartalmat, értéket, súlyt a valósággal való érintkezés által, az élettől nyer. Az értelmi ismeret e tartalmán nem változtat, ahhoz nem ad hozzá semmit a tudomány ; sőt az ismeret e jellegét osztja szükségképen minden tudomány. Az értelmi ismeret tar- talma s a tudományoknak a fogalmakon épülő világa nagy kincse s öröme a léleknek s az ember szívvel-lélekkel dolgozik e művén; theoriákat alkot s systemákba foglalja össze ismereteit ; de a fogalom jellegén mindez nem változtat. A foga- lom mindig elvont, tehát a tudomány is abstract adatokat, összefoglalásokat, rendszereket szolgáltat, fogalmi systemák- bán gyönyörködtet; de mindez nem adja a valóságot önmagá- bán ; tudománnyal az meg nem közelíthető. Ez állításomat igazolni fogja a tudományokon való rövid áttekintés. A történelemre nem kell reflektálnom, mert ott a történeti kritika túlságosan is relatív értékekké szedte szét a történelmi adatokat s azon fölfogás szerint, hogy a történetben voltakép nincs is általános érvényű adat, hanem minden adat- bán csak a kortársak s írók fölfogását, a történetnek lelkiikön való tükrözését kell látnunk, belekerültünk a múltnak teljes relativitásába, mely mindenütt csak a viszonyost láttatja. Viszonyos volt az a történet az akkor élt nemzedékhez, mint viszonyban áll megint hozzánk s másban fog állni ismét utódainkhoz, s e felfogás révén szinte megkísérthet minket a metafizikai relativismus is, ha nem tudnák, hogy az a kritikai író, ha most szét is szed mindent, de legalább a fej- lődés folytonosságában s annak törvényében fogja meglelni a maradandó, az értelmi magot. A történelemből térjünk át a mathesisre. A mathesis elvont formalitás alatt, a mennyiség formája alatt nézi a dolgokat s iparkodik számtani kifejezésre hozni a mechanikában a mozgást; de ha az egész mathesist s 16*
