Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai

AZ INTELLECTU ALISMUS TÚLHAJTÁSAI.

241

Például a substantia, a megmaradás, a kitartás, az azonosság bizonyára jellege a létnek, de hogy in concreto ezt hogyan koncipiálom, azt a substantia fogalma meg nem határozza. A keretek tehát megmaradnak, a jellegek metafizikája kifogástalan ; de a keretek konkrét tartalmáról elváltozik a felfogás. S ezt az elváltozását a fogalmaknak tapasz- táljuk máshol is s ebben látom én a filozófiai felfogás elváltozásainak magyarázatát. A substantia, a forma, a lényeg és természet előttünk is értelmi elem, mely szükséges is s alkalmas is a világ megértésére ; van a természetben maradandóság, azt mi is látjuk ; de a merev, örök, maguk- bán kész s befejezett formáktól elidegenedtünk s a mara- dandóságot is mint valami ideiglenes erősystemának egyen- súlyát nézzük.

A lényegismeretnek ez az alakja a lényeget mint az elfolyónak relatíve állandó, egy darabig maradandó alakját értelmezi, de nem mondja ki, hogy merev, statikus valami; mert nem tudja, hogy voltakép magában mi.

így állunk minden egyéb fogalmunkkal. Értelmi ele- mekkel dolgozunk, melyek a konkrét valóságba bele nem vezetnek, hanem csak arra valók, hogy hálójukba befogjuk, hogy különítsük, csoportosítsuk a dolgokat úgy, hogy az élet, az emberélet erős kialakítására szolgáljanak, még pedig annak egész vonalán.

Ezek után méltán föl kell vetnem a kérdést : ha ilyen s ennyi a mi lényegismeretünk, remélhetjük-e s egyáltalában igényelhetjük-e, hogy egy korszaknak filozófiája kimondja a valóságról, a valóság fölfogásáról az utolsó szót ? Lehet-e azt gondolnunk, hogy létezik egy philosophia perennis abban az értelemben, hogy a felfogást véglegesen meghatározza s a jobb, tüzetesebb, sokoldalúbb értesülésnek útját vágja ? Philosophia perennis csak a helyes alapokon elinduló, az erőket, pl. az értelmet, helyesen meghatározott erőknek tartó, folyton kutató, magát folyton megreformáló, tehát haladó és sokban elváltozó filozófia lehet. Ugyancsak kérdezem, teszi-e ránk ez a mi lényegismeretünk azt a benyo- mást, hogy köze van a világhoz s a végtelen valósághoz,

Hittudományi Folyóirat. 1910.

16