Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai

240

DR. PROHÁSZKA OTTOKÁR.

eleme a valóságnak, van ilyen sok, s ezek egymásután fog- lalják le az anyagot. A merev, meghatározott lényegek, természetek s formák valami metafizikai mechanikával egymásba voltak kapcsolva ; egyik formát követte megliatá- rozott rendben a másik ; ez ennek, az annak s nem másnak adta át helyét s e felfogásban az átváltozás s a levés, »das Werden«, nem jelentette az egyiknek a másikba való átme- netelét, hanem az egyiknek a másik helyébe való lépését. Mint mikor az őrálló bakát fölváltja az ulánus, az ulánust a tüzér ; nem a baka változott el az ulánusba, hanem az egyik a másiknak lépett helyébe : úgy váltakoznak a formák is. Üj dolog itt voltaképen nem történik; s a változás csak egymásutánt s fölváltást jelent.

De a modern tudományban az elváltozás mást jelent. A világ folyását nem a létező, egymást követő formák föl- váltásával, hanem új levéssel, új alakulással magyarázzuk. A dolgok vannak s alakot cserélnek s újak támadnak. Az anyag képzeletet meghaladó megoszlottsága nagy energiákat halmoz fel magában, vagy tán az anyag közeiben s ezek az energiák többé-kevésbbé megmaradó, de folyton mozgásban lévő syste- mákat adnak, egymásközt kombinálódva s azáltal elváltozva. A radioactivitas az energiák ez országába, az új »elemeknek« keletkezésébe már konkrét bepillantást is enged s ezek nyomán lassan-lassan elváltozik a mi fogalmunk a substantiáról, a lényegről, a formáról. Valami csodálatos endosmosis megy itt végbe, mely által a tartalom változik el. Megmarad ugyanis a substantiának, a lényegnek, a formának abstract körvonalo- zása ; megmarad a fogalom, de a körvonalon belül változik el, mondjuk, töltődik ki máskép s mással a keret. Mi tudniillik a dől- got magát nem gondoljuk merevnek, állónak, hanem inkább dynamikus tartalommal töltjük ki azt s mivel számunkra a konkrét valóság nincs meghatározva a fogalomban, hanem a fogalom nekünk a konkrét létnek csak egy jellegét adja, azért azután nem is érezzük magunkat lekötve a dolgokról való régi felfogáshoz. Az abstract jelzés, az abstract keret meg- van, ez jellege is a valóságnak ; de ez a jelleg metafizikai s nem mondja meg, hogy a fizikai konkrétság micsoda.