Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai
AZ INTELLECTUALISMUS TÚLHAJTÁSAI. 239 világnak, a valóságnak absolut megvilágítására. Értelmünk nem arra való, hogy a világot amint az magában van, föl- értse, hanem arra, hogy ezt a relatív, emberi életet, a maga fokán, neki megfelelően a világon eligazítsa. Van ismeretünk,, van objectiv ismeretünk, de épen annyi amennyi; ez az értelmi ismeret csak olyan mint a háló, az általános jellegek s elvek fonalaiból kötve, mellyel úgy fogjuk meg a valóságot, mint a halász a halat ; befogjuk vele ; húzzuk, húzzuk a dolgokat, de csak úgy, közvetve. Ugyancsak mécs, világosság a mi fogalmi ismeretünk, sajátos energia ; világít is, el is igazít, de csak »in usum delfini« való, való az emberélet szolgálatára. Mi tehát a dolgok lényegét önmagukban nem ismerjük, s ha fogalmaink adják is a dolgokat, de nem adják önmaguk- bán való mibenlétüket, hanem csak a mi általános lét meg- határozásaink szerint. Ezek a mi fogalmaink mind csak ponto- zások, nagyban odavetett körvonalak. Az a substantia a maradandó, állandó jelleget; az a lényeg a sajátságok össze- tartozásának alapját, az az anyag a nagy változandóság; hordozóját; az az alak az egymást váltó külön-külön állást jelzi ; ezt és semmi mást. Hogy aztán az a substantia tényleg valami merev, statikus elem, vagy pedig csak állandóbb erősynthesis, mely egy darabig van s aztán másba megy át, azt a substantia fogalma nem mondja; vagyis a substantia fogalmának általános körvonalaiba foglalt tartalmat lehet így is, lehet máskép is elgondolnunk. A régi filozófia pl. a fór- mát, az állagot mint merev valamit gondolta s a substantia elvont, általános fogalmát, azt a pontokkal határolt keretet statikus elemmel töltötte ki. Benyomást tett reá a dolgok állandósága, mely tartósságot, rendet, harmóniát mond. Ugyanakkor azonban a világban a dolgok folyamatban is vannak, παντα οει s ezt az igazságot a természet történé- sébe mélyedő belátásunk ugyancsak öntudatunkra hozta. Észrevette ugyan a világ elváltozását a plátói s az aristotelesi filozófia is, de ezt a maradandósággal úgy kombinálta, hogy a maradandóság jellegével fémjelezte az ideát s a fór- mát. Az idea, a forma önmagában meghatározott, merev
