Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai
238 DR. PROHÁSZKA OTTOKÁR. értelmi elvek s meghatározások közé foglalhatjuk. Ez értelmi elveink, meghatározásaink ilyfélék : valami, állag, járulék, maradandó, változó, absolut, relatív, szükséges, esetleges, lét, okság, anyag, alak, erő, cselekvés. Az érzék konkrét meghatározásokkal fog meg minden egyes dolgot külön- külön ; az ész nem, hanem a lét általános elvei, a lét értelmi elemei szerint fogja meg s érti meg a valóságot. Tehát mi is az a mi értelmi ismeretünk ? Nem egyéb, mint csupa jelleg, értelmi elem, notio, meghatározás, momentum ; csupa álta- lános, elvont elem. Ezekből az általános jellegekből fonom és kötöm én az én hálómat s ezzel fogom be a világot, a valóságot. Nem tudom én, hogy ez az asztal, ez a pohár önmagában micsoda, hanem kivetem rá az én értelmi háló- mát s befogom általános meghatározásaiba a létnek s azt mondom: valami ami ilyen meg olyan, ami így viselkedik, úgy hat, így törik, úgy változik ; beleállítom azt az irrationalis valóságot az én értelmi meghatározásaim közé s azokon alaki- tóm ki róla a lényeg, természet, állag, sajátság, hatás, okság meghatározásait ; de az az asztal s az a pohár végre is önmagá- bán irrationalis, megközelíthetetlen valóság s bármennyire sür- gölődöm körülötte s iparkodom elhatolni mélyeibe, abstract fogalmaknál egyebet nem kapok ; a konkrét valót, magát létezését, csak mint érthetetlen, de érzékileg észrevett tényle- gességet ismerem. Ebből láthatjuk, hogy mily szegényes és silány ez a mi értelmi ismeretünk s hogy abban az irányban, mely a dolgok konkrét létébe, az igaz valóságba vezet, egyáltalában ki nem mélyíthető. Semmiféle tudománnyal sem érjük föl, hogy mi a dolog önmagában, hogy mi az anyag, mi a lélek, mi az ember ; nem érjük föl s nem értjük meg soha, hogy mi hát voltaképen ez az ember, ez az asztal, ez a pohár. A valóság önmagában oly tartalom, melyet az értelem föl nem szív soha, reánk nézve irrationalis. Ezt jól kell emlékezetünkbe vésnünk : a világ tehát csak valamikép értelmes s az intette- ctualismus s rationalismus álmodik, mikor a világot fölérteni akarja s mikor azt a parányi fényt, mely a mi értelmi ener- giánk, központi napnak képzeli, mely alkalmas legyen a
