Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai
AZ INTELLECTU ALISMUS TÚLHAJTÁSAI. 237 adat, mely a tudomány, az erkölcs s a kultúra kulcsa; de az én problémám voltakép itt kezdődik, mert meg kell határoz- nunk, hogy mit is nyújt hát önmagában, mi újat ad az a visszavezethetetlen értelmi elem, a fogalom ? Mi azt mondjuk, hogy a lényeget adja, a dolog lényegét, azt a magában körülírt, meghatározott, a sajátságokat hordozó s azokban megnyilat- kozó valóságot adja, mely állandó, maradandó eleme a termé- szetnek s ugyancsak, hogy ezt valamiféle repraesentatióban, képbe foglalva adja, amit aztán képnek, vagyis ideának is hívunk s hogy ezáltal valamiféle adaequatio, kiegyenlítődés támad lélek és valóság közt. Azonban minden ilyen meghatá- rozás ellen tengernyi nehézség támad, mert az ideáknak az a merev, kész, a dolgot változatlan kifejezésben, egyenlet- szerűen adó formája nagyon is emberi alakulásnak bizonyul a természet valóságával szemben, ahol vannak ugyan állan- dóságok, van levegő, víz, napsugár, vannak fák, állatok régtől fogva, de mindez épúgy benn van a változások folya- mában is s az állás, megmaradás, a stasis és substantia nem nagyobb igazság, mint a παντα (ιει. Aki tehát a lényeget meg akarja ismerni, annak a maradandót az elváltozóval kellene kombinálnia; s az eredőnek, az elváltozónak, a folyamatban levőnek jellegét is be kellene vennie a fogalomba, amint beveszi a maradandónak, a változatlannak, a merevnek jellegét ; de ezt az intellectualista fogalmazás nem teszi. Hasonló nehézségeink vannak a lényegismerettel szemben. Mert állítjuk ugyan, hogy a fogalmak a dolgok lényegét adják ; de mivel minden ami van, konkrét valóságban létezik, a fogalmak pedig mind elvontak, ez a lényegismeret nem mondja meg, hogy mi is hát az a dolog a maga konkrét való- ságában ; nem mondja meg, hogy miből áll, mily összetétele s fölépítése van. A dolgok lényege előttünk hét pecséttel lezárt titok s ahhoz, valamint minden konkréthez önmagában nem férkőzhetünk. A világ tehát tele van érthetetlen, értelmünk által megközelíthetetlen elemekkel, telve irrationalis valósággal; a tényleges, a konkrét, az egyedi valóság, szóval a valóságos valóság mind irrationalis s rationalissá, vagyis elgondolhatóvá ■csak kis mértékben lesz, annyiban t. i., amennyiben mi azt
