Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai
236 DK. PROHÁSZKA OTTOKÁR. értelmi ismeretet is ily visszavezethetetlen adatnak kell tartanom, mert nem a hasonlót, nem az egyfélét, hanem az osztatlan azonost; az egységest s ugyancsak nem a hozzávetőle- gest, nem a valószínűt, nem az emlékezet- s tapasztalatszerűt, hanem a szükségszerűt adja, melynek ellentéte lehetetlenség. Ezt az egységes, azonos, lényegszerű adatot az érzéklés- ben föl nem találjuk ; itt minden ismeret s minden képzet más és más, mint ahogy minden dolog más és más. Mikor a pozitivista azt állítja Péterről s Pálról, hogy ez is ember, az is ember, ember alatt csak hasonló észre- vevést érthet, de nem egy s ugyanazt a fogalmat. Tehát csupa elszigetelt, különálló, bár hasonló adatokkal állnánk szemben s azokból tudományt csinálni nem lehet. Nomina- lismussal nem ütünk össze tudományt ; ahol nincs logikai azonosság, értelmi egység, gondolat-folytonosság, ahol csupa dirib-darab rajzik az ismeretben, ott tudomány is, filozófia is képtelenség. S ezen psychofizika és psychofiziologia sem változtat; a fogalmat fölszívni s kimagyarázni nem bírja. Tudom, hogy az analysis kimutatta, hogy az értelmi foga- lom nem oly egyszerű, mint amilyennek látszik, s hogy sokféle perceptio s különféle folyamat olvad benne egybe ; de azért rendületlenül s kimagyarázhatatlanul áll az értelmi adat, a fogalom, melyen tudomány, filozófia s kultúra épül. Ingereket lehet mérni, de a psychikai nagy tényt a számadásba nem lehet bezárni. De hogy is lehet pozitivista nyomokon lelket elérni ? ! Mikor minden positivismus, legyen az akár Spenceré, akár az olasz Ardigo-é, épen fonákja a filozófiának, mert a psychét a fizikában, a belsőt a külsőben keresi. Ahelyett, hogy a psyché qualitativ oldalát, az érzéklés tar- talmát, vagyis a fogalom logikai tartalmát tekintené, ép ellen- kező irányban indul s csak a psychikai folyamatok fizikáját s összetevését bújja. Ezt alaposan, lelkiismeretesen, nagy kritikával teszi, de ez nem magyarázza meg a fogalmat, az ideát, mellyel egyesegyedül lehet elgondolni a világot, mely nélkül nem lehet. Vallom tehát az empiristákkal szemben az értelmi ismeret különálló tartalmát ; tudom, hogy új s visszavezethetetlen
