Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai

I.

ÉRTEKEZÉSEK.

AZ INTELLECTUALISMUS TÜLHAJTÁSAI.

I. Intellectualista irányzatok.

1-z ember el akarja gondolni a világot ; Spinoza more r geometrico, a modern tudós inkább more biologico ;

minden irányzat rendszert csinál és siet vele, hogy értelmi kifejezésre s lehetőleg egy-két átlátszó elvre vezesse vissza a világot. A kész rendszer a filozófiában az, ami a forma a kultúrában. Mindenütt találkozunk vele, mert mindenütt konstruálunk, alakítunk, tudományban ép úgy, mint művészetben. Az ember művész a tudományban is, ahogy művész a vallásban, az állami, jogi, társadalmi élet- ben. S mert művész, hát alakítania kell s ki nem fogy belőle. A determinismusra hajló szellemek ez alakítókedvből s ősz- tönből arra fognak következtetni, hogy ugyancsak kevés igazsági tartalom lehet a systemákban, melyeket az értelmi alakító ösztön hív a világba ; mi azonban a stilizációtól nem vetjük meg a belső tartalmat s mindkét elemet s irányt érté- keljük, a formát ép úgy, mint a tartalmat. Gyönyörűségünk látni, hogy Wundt a psychométerrel kezében s Ostwald tisztára empirikus talajon s last not least, James és Bergson pragmatista irányzatukkal ép úgy alakítanak rendszereket, mint szent Tamás és Descartes, Leibniz és Kant. S ugyan- ■csak bizonyos, hogy az alakítók sora be nem végződött ; folytatás következik. A forma végérvényes nem lehet ;

15

Hittudományi Folyóirat. 1910.