Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Szohurek Antal: A lelkipásztor kellékei és működése sz. Pál lelkipásztori levelei szerint
122 SZOHUREK ANTAL. A három levél története. Krisztus után az 59-ik évben az efezusiak fenyegető- leg léptek fel sz. Pál ellen, aki kénytelen volt menekülni Macedóniába, míg az egyházi ügyeket Timotheusra bízta, akit sz. Pál apostol szentelt fel pappá és püspökké. Nehéz fel- adata volt Timotheusnak, mert Efezeus egyike a legvagyono- sabb és legvirágzóbb városok közül való volt és ép ezért a szertelen fényűzés, kicsapongó bálványimádás nagyon elha- talmasodott s amellett az ott tartózkodó zsidók is különféle akadályokat gördítettek a kereszténység fölvirágzása elé. Azért írta sz. Pál apostol még Macedóniából levelét Timo- theusnak és biztató utasításokat ada neki. Hasonlókép a második levélben, amelyet valószínűleg második fogságában írt Krisztus után 66. vagy 67-ik évben, s folytatja intéseit a lelkipásztorkodásról. Titus előkelő pogány volt, kit valószínű sz. Pál téri- tett meg és szentelt fel, mert igaz és szeretett fiának nevezi. Midőn sz. Pál először jött vissza Korinthusból, Kréta szige- tén is megfordult s a kereszténységet megalapította. A kér. ügy továbbápolását és fenntartását Titusra bízta. Efezeus- ból írta levelét az apostol Krisztus után a 60-ik évben. A szigetlakok erkölcstelen életet éltek, a zsidók pedig külön- féle tévtanításokkal igyekeztek zavart teremteni. Azért tar- tóttá szükségesnek az apostol, hogy tanácsokkal erősítse, buzdítással támogassa »szeretett fiát« Titust. . . A lelkipásztor. »Ha valaki püspökséget kíván, jó dolgot kíván. A püs- pöknek azért feddhetetlennek kell lennie, józannak, okos- nak, tisztesnek, szemérmesnek, vendégszeretőnek, tanításra alkalmasnak, nem részegesnek, nem verekedőnek, hanem szerénynek, nem vetekedőnek, nem fösvénynek, hanem, hogy házának jól gondját viselje . . . Szükség pedig jó bizony- ságának lenni a külvalóktól is, hogy ne essék gyalázatba«. {Tim. I. 3, 1—7.) A püspöknek vétek nélkül kell lennie,
